Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték. Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak: - Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned! George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett.

Az emberek éljenezték, ünnepelték: - Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod! - Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, é haragosan húzódtak vissza. - Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek. Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy Georgedzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel. - Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé? - Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek, hanem bízom is benne.

(forrás:internet, ismeretlen szerző /fotó:www.teslasociety.com)