A falubeliek igen megijedtek az óriási jövevénytől, s kétségbeesetten próbálták kifürkészni kilétét. A király megparancsolta az öt bölcsnek, hogy derítsék fel a betolakodót és tegyenek neki erről jelentést.
Mind az öt bölcs más-más irányból közelítette meg a teremtményt. Az első az elefánt oldalát tapogatva kijelentette, hogy egy óriási mozgó fal érkezett el hozzájuk.
A második a lábát fogta meg és azt állította, hogy nem, az nem fal, hanem egy óriási mozgó fatörzs.
A harmadik megfogva az elefánt farkát kijelentette, hogy nem ért egyet a másik kettő véleményével, mert szerinte egy óriási kígyó jött el a falujukba.
A negyedik, aki a fülét ragadta meg, úgy gondolta, hogy az igazság az, hogy a jövevény egy óriási mozgó levél. Az ötödik, aki az elefánt ormányát találta megfogni, kijelentette, hogy valójában a jövevény nem más, mint egy hosszú, vastag cső.

A vak falu jelképezi azt a spirituális vakságot, amelyben pillanatnyilag az egész világ szenved. Az öt bölcs pedig a különböző vallásokat jelképezi, amelyek a láthatatlan Istent más-más irányból közelítik meg, különböző jellegű tapasztalataik hatására. Vakságunkban azon vitatkozunk, hogy a valóságban milyen Isten, amikor csak EGYETLEN ISTEN LÉTEZIK, amely tulajdonképpen minden létezőben jelen van.”

(Részlet Robert Najemi: Istenember c. művéből / Fotó: inquiry111westminster.wikispaces.com)