Miután a hercegek oktatása befejeződött, külföldre kellett menniük, hogy kipróbálják, mennyit ér a tudásuk. Egy távoli országban összetalálkoztak egy kereskedővel, aki elpanaszolta nekik, hogy eltűnt a tevéje. A hercegek, akik nem csak a távolba meredtek előrehaladás közben, hanem a szemük sarkából is figyeltek mindent, megkérdezték. „Nemde a teve fél szemére vak volt, hiányzott egy foga, sánta volt és egy terhes nő ült a hátán, az egyik oldalán pedig mézet, a másik oldalán vajat vitt.” A kereskedő azonnal megvádolta őket, hogy ha ennyire pontos leírást tudnak adni a tevéjéről, akkor nyilván ellopták azt.

„De hát nem is láttuk a tevét” – mondták a hercegek.

„Honnan tudjátok akkor ezeket a részleteket?” - kérdezte a kereskedő.

„A fű csak az út egyik oldalán volt lelegelve, ebből következik, hogy a teve másik szeme vak volt. Tevefognyi nagyságú megrágott fűcsomók voltak az úton, ebből látszott, hogy egy hiányzó fog résén estek ki a teve szájából. Az úton csak három tevelábnyom volt tisztán kivehető, a negyedik lábnyom azt mutatja, hogy az állat húzta a lábát, sánta. Az út egyik felén hangyákat láttunk, a megolvadt vajat keresték, ami lefolyt a teve oldaláról, az út másik felén pedig legyek szálltak a teve másik oldaláról lecsöpögött mézre. ”

„Na de a terhes nőről honnan tudtok?” – kérdezte a kereskedő.

„Azon a helyen, ahol a nyomok szerint a teve letérdelt, láttuk egy női láb nyomait. Ennek a közelében vizelet volt, a szaga alapján egy nőé. A földön kezek nyoma is látszott, a nőnek tehát szüksége volt rá, hogy megtámaszkodjon a dolga végzése közben, ezért gondoltuk, hogy terhes.”

S nemsokára valóban bebizonyosodott, hogy a hercegek igazat szóltak, mert egy utazó jött jelenteni, hogy talált egy félszemű, sánta tevét hiányzó foggal, mely vajat és mézet vitt az oldalán és a hátán egy terhes nő ült.

(Forrás:Horace Walpole angol író / Fotó:ninaspencer.com)