Az én fiamnak – mondta a második – olyan hangja van, mint egy fülemülének. Ha énekel, mindenki csak hallgatja és bámulja õt. A harmadik hallgatott. Hát te miért nem dicséred a fiad? – kérdezte a két másik. Nem tudom, mi miatt is dicsérhetném – válaszolta –, az én fiam nem rendkívüli gyerek és nincs benne semmi különös.

Az asszonyok megtöltötték vödreiket, és elindultak hazafelé. Az öreg lassan követte õket. Látta, milyen nehezére esik az asszonyoknak, hogy a vödrüket cipeljék, és nem is csodálkozott azon, hogy egy idõ múlva letették terhüket, hogy egy kis levegõhöz jussanak. Ekkor szembejöttek velük fiaik.

Az első kézre állt és cigánykereket vetett. Milyen ügyes gyerek! – kiáltották az asszonyok. A második egy dalba kezdett, s az asszonyok meghatottan figyelték, könnyekkel a szemükben. A harmadik fiú odaszaladt anyjához, szó nélkül átvette tõle a vödröket, és elindult velük hazafelé. Az asszonyok odafordultak az öreghez, és megkérdezték: Mit szólsz a fiainkhoz? A fiaitokhoz? – mondta csodálkozva az öreg. – Én csak egyetlen fiút láttam!

(Forrás:internet / Fotó:naturallyhealthyparenting.com)