Jump to content

Miért futnak egyre gyorsabban az évek?

2015. 02. 06. 06:00

Douwe Draaisma:  "Miért futnak egyre gyorsabban az évek?" című kötete részletesen foglalkozik az emlékezés időskálájával, a déjá vu érzés különösségével, a gyorsuló idő időskori élményével, valamint azzal a tapasztalással, mikor a halálos veszedelembe került emberek előtt pillanatok alatt lepereg egész életük filmje.

Mindannyian ismerjük és naponta megtapasztaljuk, hogy néha a jó pillantok csak úgy ripsz-ropsz elszelelnek, a kellemetlen, kényelmetlen pillanatok meg mintha kimerevednének, és múlni sem akarnának. Bár jól tudjuk, hogy az óra mutatója valójában közömbös, se nem kegyes se nem kegyetlen, hisz az idő mindig egyenletesen, ugyanolyan sebességgel múlik, mégis egészen máshogy érzékeljük. Az idő szubjektív megtapasztalásának különleges, ám egyszerre mindennapi élményét mutatja be ez a könyv, rengeteg irodalmi példán és kísérleti esettanulmányon keresztül, amelyek segítségével önmagunk időérzékelésére ismerhetünk. A kötet részletesen foglalkozik az emlékezés időskálájával, a déjavu-érzés különösségével, a gyorsuló idő időskori élményével, valamint azzal a tapasztalással, mikor a halálos veszedelembe került emberek előtt pillanatok alatt lepereg egész életük filmje. A mű 2005-ben Angliában elnyerte a legjobb tudománynépszerűsítő könyvnek járó Aventis-díjat!

Részlet a könyvből: "Emlékezetünk önhatalmú jószág. Azt mondjuk magunkban: ezt a pillanatot nem szabad elfelejtenem, ezt a tekintetet, érzést, simogatást örökre megjegyzem – s néhány hónap, esetleg már néhány nap múlva azon kapjuk magunkat, hogy nem tudjuk pontosan felidézni az emlékét, azokkal a színekkel, ízekkel és illatokkal, ahogy reméltük. „Makacs kutya az emlékezés, oda heveredik, ahová akar” – írja a Szertartásokban Cees Nooteboom.

Az emlékezetet az se hatja meg, ha azt kívánjuk tôle, hogy valamit ne raktározzon el. Hiába szeretnénk, hogy bárcsak ne láttuk volna vagy ne éltük volna át ezt vagy azt a dolgot, ne szereztünk volna róla tudomást, bárcsak el tudnánk felejteni: nem segít, emlékezetünk megôrzi az emlékét, és éjjel, amikor álmatlanul fekszünk az ágyon, kéretlenül felötlik bennünk minden. Az emlékezet ilyenkor is olyan, mint egy kutya, farkcsóválva hozza vissza azt, amit éppen azért hajítottunk el, hogy soha többé ne lássuk."

Fordította:Balogh Tamás
Kiadás: 2. kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 252 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2790-87-9

(Forrás: Douwe Draaisma: "Miért futnak egyre gyorsabban az évek? /Fotó:typotex.hu, safeaccessnow.org )

További érdekességekért kattints ide, csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!