Az állatoknak is lehetnek érzéseik, így mentális betegségeik, pl. szorongásos zavaraik is. Ha kutatjuk ezeket, jobban megértjük őket, s magunkat is. A kutyáknál is létezik kényszerbetegség. Egy ilyen problémával küzdő állat küzdhet szeparációs szorongással, azaz nem lehet egyedül hagyni. Ehet például szövetet, nem létező rovarokra vadászhat, hallucinációktól szenvedhet.

A félelem és szorongás valójában nagyon is hasznos állati érzések. A kutyusoknál is van pl. kényszeres kéz vagy mancsmosás, vagy olyan extrém rítusok, amiket minden étkezés előtt elvégeznek.

A Youtube tele van aranyos videókkal. Az egyiken például kutyák kergetik a farkukat kényszeredetten. Vicces, de ha belegondolsz, annyira mégsem, hiszen ezek az állatok sokszor nem esznek, nem sétálnak, csak a rögeszméikkel vannak elfoglalva. Van olyan macska, aki egész nap a redőnyt karmolássza, vagy olyan állatkerti medve, aki egész nap egy botot piszkál, de ugyanabban a sorrendben. Néhányan járkálnak, és ingatják a fejüket, akárcsak egyes emberek. Ha egy állat hangulatzavaros lesz, viselkedés alakul ki nála, pl. rágcsálnak dolgokat, vagy más tevékenységgel nyugtatják magukat. Kényszeresen tépkedhetik a szőrüket, tollukat, vagy bőrüket. vannak olyan állatok, akik félnek a motorbiciklitől, vagy a mikrohullámú sípolásától.

Vajon az emberek okozzák ezeket az állati mentális betegségeket, esetleg a rossz bánásmód következményei? Hogy lehet jól antropomorfizálni (állatokat emberi tulajdonságokon keresztül megérteni)? A pszichére ható szereket gyártó ipar erre épül, hiszen ezeket a szereket az állatoknak köszönhetjük. Varázsoltak már szorongáscsökkentővel agresszív macskákból békés cicákat, az antidepresszánsokat pedig először nyulakon tesztelték. De már nem csak kísérletezünk velük, hanem kezeljük is őket ezekkel a szerekkel. Az állatgyógyszereket gyártó ipar óriási és egyre növekszik.

Tanulhatunk az állatorvoslástól. Egy farkát kergető kutya esetében a doktor nem a receptért nyúl először, hanem kíváncsi arra, milyen életet él a kutyus, milyen gyakran megy ki a szabadba, mennyit játszanak vele, mennyi időt tölt más kutyák és emberek társaságában. Viselkedésterápiákat alkalmaznak náluk, s olykor pszichére ható szerekkel kombinálják őket. A legnagyobb segítséget kiváltképp társas állatok esetében a más társas állatokkal töltött idő jelenti. Az oxitocinszint az egymással törődő és egymás társaságát élvező embereknél és kutyáknál, egyéb állatpárokban is nő.

Különös, de az állatok gyakran ugyanabban a betegségben kezdenek el szenvedni, mint a gazdáik, pl. ha a gazdi tériszonyos, a kutyusa is az lesz. Néha a rossz bánásmód, vagy az átélt traumák következményeként szenvednek. Akárhogyan is, mindig lehetünk egy kicsit empatikusabbak az állatokkal.

(Forrás: Laurel Braitman: Depressziós kutyák, kényszerbetegséggel küzdő macskák -- az állatok elmezavarainak jelentősége az emberek számára /Fotó:www.smallanimaltalk.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!