Jump to content

Jövőbeli énünk pszichológiája

2015. 02. 12. 18:30

"Az emberi lények befejezetlen alkotások, melyekről ők tévesen feltételezik, hogy már készen vannak." A befejezett történet nem más, mint illúzió! Ne hidd azt, hogy életed végéig az maradsz, aki most vagy!

Sokan eltávolítják a fiatalkori tetoválásokat, elválnak, stb. Miért hozunk olyan döntéseket, melyeket jövőbeli énünk ilyen gyakran megbán?

Az első ok abban rejlik, hogy van egy alapvető tévhitünk az idő hatalmával kapcsolatban. Azt tudjuk, hogy az élet során a változás üteme lassul. Mintha a fiatalok gyorsabban változnának, mint az idősebbek. Vagy mégsem? Valójában mindannyian abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy épp mostanában válunk azzá az emberré, aki mindig is lenni akartunk, és aki életünk hátralevő részében leszünk.

Az igaz, a változás lassul, ahogy öregszünk. De mégsem lassul olyan mértékben, mint ahogy azt hisszük. Egyszerűen alábecsüljük a jövőbeni változás mértékét. Ez a befejezett történet illúziója. Személyiségünk öt alapvető dimenziójára (neuroticitás, tapasztalatokra való nyitottság, együttműködés, extraverzió és lelkiismeretesség) is igaz, hogy rendszerint alábecsüljük, mennyit fog változni a jövőben.

Mindannyian változunk. Különböző okok miatt nem ugyanaz lesz a kedvenc hobbink 10 év múlva, nem ugyanazt a zenét fogjuk szeretni, nem ugyanaz lesz a legjobb barátunk. Legalábbis az esetek többségében nem. S hogy miért számít mindez? Azért, mert jelentősen torzítja a döntéshozatalt. Túlértékeljük a lehetőséget, hogy az aktuális preferenciáinkat követhetjük, mert felülbecsüljük a maradandóságukat.

Valószínűleg ennek köze van ahhoz, hogy könnyen emlékszünk a dolgokra, elképzelni viszont csak nehezen tudjuk őket. A legtöbben fel tudjuk idézni, kik voltunk 10 éve, de nehéz elképzelnünk azt, kik szeretnénk lenni. Aztán tévesen azt hisszük, hogy mivel nehéz elképzelnünk, bizonyára nem is leszünk olyanok.

Az időnek hatalmas ereje van. Átalakítja a fontossági sorrendet, formálja az értékeket, változtatja a személyiséget. Úgy tűnik, elfogadjuk ezt a tényt, de csak utólag. Csak visszapillantva ébredünk rá,hogy mennyit változunk egyetlen évtized alatt. Mintha legtöbbünk számára a jelen egy varázslatos pillanat volna. Egy vízválasztó az idővonalon. Egy pillanat, mikor végre önmagunkká válunk. A személyek, akik most épp mi vagyunk, pont olyan átmenetiek, mulandóak és ideiglenesek, akár az összes valaha élt ember. Az egyetlen állandó dolog az életünkben a változás.

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!

(Forrás:Dan Gilbert:Jövőbeli énünk pszichológiája / Fotó:www.jeffbullas.com)