Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben.
Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.
Cheryl Strayed írása lefegyverzően nyers, őszinte és kitárulkozó. Útja kemény, sokszor kegyetlen fizikai és lelki próbatételeken keresztül a reménytelenség pusztaságából a megújult önismeret nyugalmasabb tájaira vezetett.
Részlet a könyvből:
Gyaloglás közben a táj lassan sivatagosból erdősre váltott. A fák egyre magasabbra nőttek és egyre dúsabban zöldelltek, az alacsony patakmedrek mélyén gyakrabban csillant vízér, a rétek tele voltak vadvirággal. Láttam virágot a sivatagban is, csak ott nem nőttek ilyen bőségben, valahogy egzotikusabban néztek ki, ritka és kivételesen feltűnőek voltak. A vadvirágok, amelyek most kerültek az utamba, jóval hétköznapibb látványt nyújtottak, nagy, élénk színű szőnyegben borították a talajt, vagy az ösvény árnyékosabb peremét szegélyezték. Többet is ismerősnek találtam, mert vagy ugyanahhoz a fajtához tartoztak, mint a minnesotai nyarak növényei, vagy nagyon közeli rokonaik lehettek. Ahogy ellépkedtem mellettük, olyan tisztán éreztem anya jelenlétét, hogy egészen biztosra vettem, itt van velem.
A gyenge társas kapcsolatok, a család megtartó erejének hiánya, az alacsony önértékelés és a magány érzése mind közrejátszhatnak abban, ha valaki szerencsejáték-függővé válik – derül ki egy friss kutatásból.