A valóságos élmények tényleg alacsonyrendűbbek? A valóság nem olyan izgalmas, mint a fantázia? Elemi vágyódást érzel más, nem létező világok iránt? Káros-e ez? Káros-e, ha olyasvalami miatt érzünk szomorúságot, ami soha nem fog létezni? Ez is függőség lenne?

Más fantáziálni valamiről, és más elképzelni. A fantáziálás ábránd. A fantáziálás gyilkol. Tegyük fel, hogy valaki arról ábrándozik, hogy híres táncos lesz, nagy sikert arat, látja magát, ahogyan tapsol neki a közönség. A motivációja viszont nulla, ezért nem fogja gyakorolni a táncot. A fantáziálók félnek a valóságtól, mert tudják, hogy nem lehet minden eseményt irányítani, befolyásolni. A fantáziálók álmaikban nagy hatalommal rendelkeznek, s nem kell csalódniuk. Valójában egész életükben egy moziban ülnek, és nem mernek kilépni a való élet élményeibe.

A képzelet más. Teremtő ereje van. Az illető vágyni fog a valódi élményre, és mindent megtesz azért, hogy valóban ott álljon, és táncoljon azon a bizonyos színpadon, s az emberek ünnepeljék.

A valóság nem olyan izgalmas, mint a fantázia? Ezért mindenki saját maga a felelős. Probléma, ha például másra gondol az ember szeretkezés közben, hiszen menekül a valóság elől. A partnernek kellene győzedelmeskednie a fantázia felett.

Aki fantáziál, fétisre van szüksége, amiről úgy véli, senki sem foszthatja meg. A félelem a valóságtól üres, magányos, szűk börtöncellába vezet.

Aki vágyik valamire, elképzel valamit, izgalmas tájak felé evez.

Mikor van baj? Akkor, ha az illető jobban vágyik a fantáziavilágba, mert a saját életét túl üresnek tartja. Akkor, ha nem tesz semmit az álmaiért.

(Forrás:feldmarintezet.hu, Fotó:finerminds.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!