„Gyere és játssz velem!” –kérte őt a fa.
„Nem vagyok én már gyerek, nem játszok már a fák alatt.” –válaszolta. „Szükségem van játékokra, hogy a gyerekeim tudjanak mivel játszani. Ehhez pénzre van szükségem, hogy megvehessem őket.” „Sajnálom, de pénzem az nincs. Viszont leszedheted az almáimat és eladhatod őket a piacon. Így szerezhetsz pénzt a játékokra.” A fiú nagyon izgatott lett. Felkapkodta a földről a gyümölcsöket, leszedte az ágakról is mind. A fa boldog volt, hogy segíthetett neki, viszont a fiút nagyon sokáig nem látta ezután. Elszomorodott. Egy kis idő elteltével a fiú visszatért hozzá. „Gyere, játssz velem!” –kérlelte a fa.

„Nincs időm rá. Mennem kell dolgozni, hogy eltartsam a családom. Szükségünk van egy házra. Tudsz nekem segíteni?”
„Sajnálom, de nekem nincs házam. De, ha úgy gondolod, vágd le az ágaimat és építsd fel a házad belőle.” –próbált segíteni neki. A fiú így is tett. Levágta a fa összes ágát, hazavitte és felépítette a saját házikóját. Az almafa nagyon boldog volt, hogy segíthetett a fiúnak, és, hogy boldognak látta őt. Telt múlt az idő és megint csak magányos maradt. A fiú nem látogatta őt.
Egy meleg nyári napon aztán, a férfi visszatért. A fa borzasztóan el volt ragadtatva, és örült neki, hogy újra láthatja őt.
„Gyere és játssz velem!” –kérlelte. „Öreg vagyok már én a játékhoz. Hajókázni szeretnék már a családommal, nyugodtan pihenni velük és kikapcsolódni. Tudsz nekem adni hajót?” –kérdezte. „Használd a vastagabb ágaimat, készíts belőle hajót magadnak. El tudsz hajózni bárhová majd, boldog lehetsz.” Így is tett a férfi. Levágta a fa vastagabb ágait is és elkészítette a saját hajóját. Nagyon hosszú útra indult, kikapcsolódni a családjával. Végül, amikor a fához visszatért a férfi, több év elteltével:
„Sajnálom fiam. Nincs már semmim a számodra. Nincsenek almáim.” –mondta. „Semmi baj. Nincsenek már fogaim, amivel meg tudnám őket rágni.” –reagált a férfi. „Nincsenek már ágaim, hogy fel tudj rám mászni.” „Túl öreg lennék én már ahhoz!” „Tényleg nem tudok semmit adni neked fiú, csak a törzsem maradt meg.” –mondta könnyezve a fa. „Nincs is többre most szükségem, csak egy helyre, ahol lepihenhetek. Elfáradtam a hosszú évek során.” –mondta a férfi.„Tökéletes! Az öreg törzsem a legjobb hely, ahhoz, hogy lepihenj az árnyékában. Gyere és ülj ide mellém.” –ezzel a férfi leült. A fa boldog volt, és immáron örömében könnyezett.
Ez a történet mindenkinek szól. A fa jelképezi a szüleinket. (Forrás:internet, ismeretlen szerző /Fotó:fineartamerica.com)