A kifogások és magyarázkodások persze egymást érték. Pedig hát az igazi probléma csak az volt, hogy egyetlen hölgy sem mert belenézni abba a tükörbe. A családapákat rettenetesen bosszantotta a saját édeslányuk ily mértékű ambícióhiánya, az anyák azonban szokatlanul csendesek voltak ebben a furcsa helyzetben. A király minden reggel magához hívatta a borbélyt, és türelmetlenül kérdezgette: „Nem jött legalább egy hajadon, aki bele nézett volna abba a tükörbe?” A válasz azonban változatlanul ugyanaz volt mindig: sokan figyelgetik a boltot ugyan, kíváncsiak, hátha megpillantanak valakit bemenni, de senki nem meri vállalni a kockázatot. „Oh, Granada, Granada!” – kiáltott fel a király végső elkeseredésében. „Hát nincs egyetlen hajadon ebben az országban, aki boldog lenne attól, ha a király menyasszonya lehetne? Más királyoknak, akiket én ismerek, egyáltalán nem okoz ez gondot! Miért pont velem történik mindez?” Egy szép napon aztán végképp elfogyott a türelme. „Borbély!” – mennydörögte. „A föld fenekéből is kerítened kell nekem egy feleséget! Olyat, akinek jelleme derűs, mint a nap, tekintete tiszta, mint a harmat, haja oly fényesen ragyog, mint az arany, és aki nem fél belenézni a varázstükrödbe!” „Felség!” – válaszolta a borbély. „Van még egyetlen egy lehetőség. A pásztorlány, aki a hegyoldalban él, elég bátor ahhoz, hogy ne rettenjen vissza a tükör mágikus erejétől. De jó lesz neked ő feleségnek, ha ilyen alacsony a származása? „Rendeld őt ide!” – válaszolta a király. „Az udvari tanácsosaim jelenlétében nézzen csak bele abba tükörbe az a lány! Persze miután elmondtad neki, hogy mit kockáztat!” Így aztán a borbély el is hozatta a pásztorlányt a palotába. Kihirdették szerte az országban, hogy van végre valaki, aki bele fog nézni a varázstükörbe. Felsorakoztak tehát az udvarhölgyek és királyi lovagok, és a palota márványterme hamarosan megtelt kíváncsiskodó emberekkel. A pásztorlány pedig bevonult a király színe elé, félénken, lesütött szemmel, a sok rangos nagyúr jelenlétében. A királynak azonban tetszett a megjelenése. Kedves, barátságos szavakkal fogadta tehát, és elmondta neki, hogy ha a felesége akar lenni, bele kell néznie a varázstükörbe. És ha bármit is tett, ami nem helyes vagy nem erényes cselekedet, a tükör azt mind felnagyítva, szégyenfoltokként fogja megmutatni az arcán. „Felséges uram!” – felelte a hajadon. „Mindannyian hibázunk néha, és az alól én sem vagyok kivétel. Vétettem már a nyájam ellen is, de azt hiszem, ők ezt már megbocsátották nekem, hisz vigyázhatok rájuk azóta is; sőt, ha veszélyt éreznek közeledni, rögtön hozzám sietnek, hogy megvédjem őket. Én szeretem a juhaimat, és mindent megteszek értük, ami csak tőlem telik. És ha nagyon őszintének kell lennem, én soha nem vágytam arra, hogy királyné legyek, de attól sem félek, hogy belenézzek ebbe a varázstükörbe.” És amint ezt kimondta, lassan a tükörhöz sétált, szerényen belepillantott, és el is pirult kissé, talán a saját tükörképe láttán. A király így szólt: „Hölgyeim! Mindezt csak magatoknak köszönhetitek! Mert ha olyan magabiztosak lettetek volna, mint ez a pásztorlány, aki immár mostantól az én feleségem, nem rettegtetek volna attól, hogy egy pillantást vessetek ebbe a tükörbe.” Folytatjuk! (Forrás:Lisa Bloom “Mirror Mirror – Do You Dare To Look,http://eletvezetes.ro /Fotó:playbuzz.com) Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!