ha megelégszel minden nap ugyanazzal az étellel, és még hálás is vagy érte; ha megérted, hogy szeretteid túl elfoglaltak, és nincs idejük rád; ha meg tudod bocsátani egy barátnak a meggondolatlanságát; ha meg tudod bocsátani, hogy a szeretteid rajtad adják ki mérgüket akkor is, ha egyáltalán nem a te hibád, hogy rosszul alakultak a dolgok; ha neheztelés nélkül el tudod viselni a kritikát és a hibáztatást; ha elnéző tudsz lenni, ha egy barátod kevésbé iskolázott, és nem igyekszel folyton kijavítani; ha gazdag barátaiddal nem bánsz jobban, mint a szegényekkel; ha hazugság és csalás nélkül szembe tudsz nézni a világgal; ha nincs szükséged különböző szerekre a feszültségoldáshoz; ha ki tudsz kapcsolódni alkohol nélkül is; ha tudsz aludni altató nélkül; ha őszintén ki tudod mondani, hogy nincsenek a szíved mélyén előítéletek világnézet, bőrszín, vallás vagy politika tekintetében; akkor, barátom, majdnem olyan jó vagy, mint a kutyád.”

Majdnem, de nem egészen! E fenti szösszenetet kétféle embertípusnak ajánlom:
1) Az állatbarátoknak.
2) Azoknak, akik elkötelezték magukat a tanulásra és növekedésre: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!"