A korlátozás és döntéshozás miatti szorongás szintén szerepet játszik. Manapság túl sok a lehetőség, és amikor döntünk, mindig valami mellett és valamivel szemben döntünk egyszerre. Ez ma sokaknak nehézséget jelent. Mindent akarnak. Azután hirtelen bezárul minden ajtó, és semmijük sincs.

Jézus azt mondja, hogy menj a szűk kapun át, hogy az életed tágas lehessen. Vannak, akik inkább semmit nem tesznek nagy félelmükben, hogy beszűkíthetik magukat. Az élet azonban csak az odaadáson keresztül működik, az odaadást viszont száműzték mostanság. Inkább megfigyelni, kézben tartani, kontrollálni akarunk mindent.

De az élet csak akkor sikerül, ha odaadom és korlátozom magam. Tehát amikor korlátozom magam, akkor az életem tágassá válik. Johannes Tauler olyan szépen írja: „Minden út a hegyszoroson át vezet.” Tapasztalatom szerint manapság inkább így fest a helyzet: haladunk egy bizonyos vágányon, míg egy hegyszoroshoz nem érünk. Itt átugrunk egy másik vágányra, s azon haladunk a következő hegyszorosig, ahol ismét vágányt váltunk. Így azonban soha egyetlen hegyszoroson vagy alagúton sem jutunk át, és az élet soha nem tárul szélesre előttünk. Minden téren ideiglenes megoldásoknál maradunk. Azt akarom, hogy kontrollálhassam az életet, de a nagy kontrollálás közepette soha nem jutok el az élethez.