Ha bekapcsoljuk a televíziót, sok esetben, a világban, országban történő rossz eseményeket látjuk, ez vonatkozik az internetre is. Olykor a saját környezetünkben történnek olyan események, amelyek félelmet keltenek bennünk. A félelem oka és nagysága más és más lehet. A probléma megoldásán dolgozunk, de olykor elhagy erőnk és tanácstalanul állunk egyhelyben.

A félelem bizonytalanságot jelent. Félünk bemenni a fogorvosi rendelőbe, de talán még egy általános vizsgálat során is megemelkedik a pulzusunk, szaporábban vesszük a levegőt. De ugyanígy érezhetjük magunkat akkor, ha repülőútra indulunk, pókot, kígyót látunk. Mind a haláltól való félelemből ered. Az agyunkban az pörög le, hogy mi lenne, ha… Mi lenne, ha az a kígyó megmarna? Mi lenne, ha a repülő, amelyen utazunk, lezuhanna?
Félünk attól, hogy elveszítjük egy szeretett hozzátartozónkat, és mi lesz akkor velünk? De ugyanúgy retteghetünk attól is, hogy ha elveszítjük munkahelyünket, akkor talán éhen is halunk. Kell mellénk valaki, aki mellett biztonságban érezzük magunkat, ezért keresünk társat is.
Az ember alapvetően a biztonságot keresi, vagyis a baj elől menekülünk. A kiszámíthatatlanság félelmetes. A halál is ilyen kiszámíthatatlan, véletlen. Még akkor is váratlanul érinthet valaki halála, ha már előre megmondták az orvosok, hogy mikorra várható a vég. A halhatatlanság vágya nemcsak a mesében él, hanem a tudomány is arra törekszik, hogyan tudná meghosszabbítani a fiatalságot, az életet. A halál azonban pontosan olyan természetes, mint a születés. Természetes velejárója az életnek.
Nemcsak a haláltól félhetünk, de valamilyen szinten minden félelem a halálban gyökerezik. Félelmeinkkel szembe kell nézni, csak akkor küzdhetjük le azokat. Kár lenne olyan illúzióban ringatni magunkat, hogy ahogy telnek felettünk az évek, úgy félünk egyre kevésbé. Amíg csak élünk, mindig lesz olyan, ami miatt idegeskedünk, amitől félünk.

Régen az emberek sokkal nagyobb biztonságban érezhették magukat. Nem anyagilag kell a biztonságot érteni, hanem a család jelentette a fő biztonságot. Több generáció élt együtt, és egymást erősítve, támogatva léteztek. Ma rohanunk, dolgozunk, sokan élnek egyedül, vagy társas magányban, csonka családban. Ha van párunk, a félelem már nem arra összpontosul, hogy keressünk valakit, akivel élhetünk, ne legyünk egyedül, hanem beöltözhet az életünkbe a féltékenység. Egy újabb félelem, bizonytalanság.

Csak a veszélyes és ártó helyzetektől félünk – gondolnánk. Csakhogy ez nem így van, ugyanis még a boldogsággal teli pillanatokat is félelemként élhetjük meg. Félünk, hogy ez a jó nemsoká véget ér, vagy eleve bele sem merünk lépni egy kecsegtető, de új helyzetbe. Megragadunk inkább a komfortzónán belül, mintsem azt átlépjük és fejlődjünk, tanuljunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!