Míg a tárgyakat lehet pótolni, újat vásárolni, addig az elvesztegetett időt már sosem kapjuk vissza. Persze, ma már egyre többen vallják azt, hogy a boldogság előbbre való cél, mint a gazdagság, azonban még mindig inkább csak ennek hangoztatása a jellemző, mint hogy a valóságban gyakoroljuk. Pénzvadászatunk során nemcsak magunktól veszünk el olyan időt, amivel pontosan a boldogságtól kerülünk egyre messzebb, hanem ezzel tesszük nehezebbé a családunk életét is. Hajszoljuk az anyagi bőséget, és közben a lelkünk sorvad. Ebben még a környezetünk is segítségünkre van, hiszen mindannyian egy taposómalomban vagyunk és benne találkozunk segítőkész, kedves emberekkel, és ezek ellentétjével is. Mégis hinnünk kell abban, hogy egy új ismeretség tiszta lapokkal kezdődik. Hiszünk magunkban és a másik személyben is. Azt is hisszük, hogy az emberek eredendően jók. Akkor kezdődik a gond, amikor külső csatornákból egészen más információt kapunk arról, ahogyan gondoljuk, hogy mások megítélnek. Amikor negatív értékeléssel van irántunk valaki, az bennünk frusztrációt kelt, akár önértékelési válsággá nőheti ki magát.

A környezetünk úgy reagál ránk, ahogyan mi saját magunkra. Önbizalomhiánnyal küzdesz? Fontos személynek tartod magad, akinek igenis szerepe van a világban vagy inkább azok kategóriájába tartozol, akik nem tartják magukat elég jónak semmire? Mit vársz a sorsodtól? Saját magadat is mérgezed és a környezetedet is, ha értéktelennek, nem elég jónak tartjuk magunkat a világhoz. Még nagyobb a felelőségünk akkor, ha gyerekek felneveléséről kell gondoskodnunk. Ha abban a hitben neveljük őket, hogy éppen elegek, vagy nem elég jók, szomorú, boldogtalan, mindig elégedetlen felnőttekké fognak cseperedni (mint a szüleik).

A lehetőségeink márpedig korlátlanok, és meg is jelennek az életünkben, de ha nem mindig lehorgasztott fejjel megyünk, hanem nyitottan nézünk a világra, nagyobb az esélyünk azok felfedezésére. Ha nem mindig a negatív dolgokra, eseményekre koncentrálunk, és nem dühöngünk, morgolódunk, akkor a szürkéből és feketéből színes is lehet. Az a baj a negatív gondolkodással, hogy életformává tudja magát kinőni. A "mindig minden rossz"-féle meggyőződés nagyon félreviheti az életünket és hatalommal is bír felettünk.

A baj az, hogy sokan nem hiszik el, hogy ezek tanult és rossz szokások, amelyeken lehet változtatni. Jogunk van úgy dönteni, hogy boldogok vagyunk. Persze, ezzel magunk mögött kell hagyni berögzült gondolatainkat, szokásainkat, és ez a legnagyobb feladat, ha már régóta így élünk. A létezés a sorsunk. Nem kértünk, hogy legyünk, mégis lettünk, de a sorsunk alakításába nekünk is van beleszólási jogunk. Higgyünk a természet és a saját erőnkben, egyedi képességeinkben, mert van. Mindenkinek van. Korlátainkat is mi határozzuk meg, de akkor átlépni is tudjuk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!