Az állatvilágban is jól működik a hangadással való kommunikáció, de sokat jelentenek a színek, a mozdulatok. Mi, emberek sem csak szavakkal tudatjuk embertársainkkal az érzelmeiket, gondolatainkat. A verbális kommunikáción túl használjuk az egész testünket, vagyis üzenünk a hangunkkal, a végtagjainkkal.

Habár a szemeinkre mondják, hogy beszédes, igazából a lábainkkal is tudunk üzenni a külvilág felé. olykor úgy, hogy annak tudatában sem vagyunk. Mégis érdemes odafigyelni, mert randevún, állásinterjún lehet, éppen emiatt leszünk szimpatikusak, vagy épp ellenkezőleg, néhány mozdulattal elrontunk mindent.

Hányszor esik meg velünk az, hogy odaszólunk a kollégánknak, a testvérünknek, barátunknak, aki egy légtérben tartózkodik velünk. Szólunk hozzá, de valamibe éppen belemélyedt, majd néhány másodpercre mégis megszakítja tevékenységét és felénk fordul. Nem teljes testével, csak kicsavarodva ránk néz. Ezzel azt üzeni, hogy „mondjad már minél hamarabb, amit akarsz, mert nem érek rá”. Ha azonban úgy szakítja félbe azt, amit csinált, hogy teljes testével felénk fordul, akkor tényleg érdekli, hogy mit mondunk.

Az idegességet mutatja, ha az ujjainkkal kopogtatunk az asztalon, feszültséget és zavartságot jelenthet, ha összefűzzük a kezeinket, de a lábunk rángatózásából, himbálásából is erre lehet következtetni.

A stresszhelyzet fokozódásával talán még az egyik láb a másikra kerülhet, méghozzá úgy, hogy a bokánkat a másik lábunk térdére helyezzük. Ez még éppen lehetne egy kényelmes pozíció is. Ám, ha valami olyan téma vetődik fel, ami miatt feszültséget érzünk, akkor megérinthetjük azt a combunkat, amit felraktunk a másik lábunkra. Zavarunkban, idegességünkben is tehetjük, mintha ezzel még jobban ráfeszülnénk az adott témára, és mintha már támadásba is állnánk (azaz ülnénk).

A karba tett kéz zárkózottságra utal, mintha nem szeretnénk gondolatainkat kiadni. Ez vonatkozik arra is, ha állás közben a lábainkat keresztezzük. Még, ha kedélyesen el is beszélgetünk valakivel, de nem mondunk el neki mindent.

Határozottságra utal az, ha álló helyzetben nyitott lábakkal, terpeszben állunk. Ezzel azt üzenjük, ha készek vagyunk kiállni a tervünk mellett.

Vigyázz, hogyan állsz, ülsz, mert a lábaid üzenetet hordoznak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!