Jump to content

Nem kedvelhet mindenki, te sem szeretsz mindenkit

2019. 09. 25. 19:00

Semmi rosszat nem tett, és még csak nem is szólt hozzád, te mégis valami megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzel egy-egy személy iránt. Az éremnek másik oldala is lehet.

Az emberiség génállománya olyan színes, hogy nincs két egyforma ember. Külső megjelenésben fellelhetőek hasonlóságos egyes személyek között, de a viselkedésben, személyiségben is nagyon elüthetünk egymástól.

Sokféle emberi kapcsolatot ápolunk. Barátainkat mi választjuk meg, családunkat és munkatársinkat azonban nem. Nem mindig csak olyan személyek közelébe sodor az élet, akik azonnal szimpatikusak, kedvesek, készségesek. Azonban rólunk is lehet ez a véleménye akár idegenek is. Úgy, hogy valójában nem is ismernek.

Hallottál már magadról vissza olyan információkat, hogy valaki azt mondta, nem vagy kedves, esetleg más negatív jelzővel illettek. Pláne rosszul esnek az ilyen megjegyzések akkor, ha te ezt egyáltalán nem tartod jogosnak, igaznak.

Az ember szereti, ha szeretik, és van, aki kínosan meg is akar felelni másoknak. Ez egyáltalán nem jó, hiszen sehol nincs az szabályozva, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell. Tegyük a szívünkre a kezünket. Még, ha barátságos, kedves személyiségnek is tartjuk magunkat, akkor is vannak olyan emberek, akiket nem kedvelünk. Vagy azért, mert tett is azért, máskor azonban nincs is ok arra, hogy ellenszenvet érezzünk, hiszen nem mondott vagy tett semmi rosszat. Mégis.

A szép és finom lelkünk azonban nem enged teret annak, hogy kimutassuk ellenszenvünket. Ez a jobbik és emberségesebb reakció. Gondoljunk csak bele, hogy milyen rosszul esik az, ha magunkról valamilyen negatív véleményt hallunk?! Ugye?

Tetszik vagy sem, sokan élnek úgy, hogy önmagukon kívül másoknak is meg akarnak felelni. A kamaszkorral megzilált lelkünk, egonk, világnézetünk csak további lelki és szellemi fejlődésünk által válik kidolgozottabbá, tisztábbá. Ekkor már sokkal inkább képessé válhatunk arra, hogy ne akarjunk a külvilágnak is minden áron megfelelni. Önismeretünk, öntudatunk, énképünk folyamatosan alakulhat, letisztulhat.

Amikor még önmagunkkal sem vagyunk teljesen tisztában, akkor idegesít annyira, ha saját magunkról negatív jellemzést hallunk vissza. Miért kellene mindenkinek szeretnie? Ez a nem szeretés csak azt segíti, hogy az össze nem illő emberek egymástól távolabb kerüljenek. Az unszimpátia lehet kölcsönös, mégis rosszul eshet, ha azt halljuk vissza, hogy a nem kedvelt személy is hasonlóan vélekedik rólunk.

Hála istennek nem vagyunk egyformák. Ezek a különbözőségek világítanak rá arra, hogy nem mindenkivel tudunk (és nem is kell) azonosulni. Miért ne érezhetnének így velünk kapcsolatosan is?

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)