Elvárjuk embertársainktól, hogy tisztelettel beszéljenek és viselkedjenek velünk, és ez az elvárás azt feltételezi, hogy magunkról hasonlót képzelünk. Mentesek vagyunk intrikától, negatív véleményalkotástól, pletykálástól, azaz minden olyasmitől, amelyet emberi játszmáknak nevezünk.

Senki sem tökéletes, és az ember ráadásul még gyarló is, így legjobb szándékaink ellenére is belemehetünk olyan játszmákba, amelyeknek magunk vagy mások védelme a cél. Lódítunk, szépítünk történteken, történeteken csak azért, hogy magunkat jobb fényben tüntessük fel. Lódíthatunk azért, hogy más megvédjünk. Kimutathatunk haragot, hogy éreztessük valakivel nemtetszésünket.

A harag kimutatása, megtartása az egyik legalapvetőbb emberi játszma, amelyet még az is megtehet, aki magát nem vallja haragtartónak. Mérgesek vagyunk valakire, ezért nem is tudjuk színlelni haragunkat. Igaznak, jogosnak érezzük. Ez az érzelmi állapot meglátszik rajtunk, és vagy meg akarnak nyugtatni a közelünkben lévők, vagy pedig nagy ívben elkerülnek. El kell gondolkodni azon, hogy vajon tényleg jogosan háborodtunk-e fel? A múltat már nem lehet visszafordítani, tehát arra már nincs ráhatásunk, hogy a dühös megnyilvánulásunkat szebbé varázsoljuk, de azon még tudunk fordítani, hogy lecsitítsunk magunkban ezt a negatív érzelmet és jobbá tegyük a helyzetet. A harag magunkban való csitítása az egyik megoldás, valamint a problémát nem érdemes a szőnyeg alá seperni, hanem azt beszéljük meg. Ehhez bátorság, önismeret és önkritika is szükséges, de ha alapjáraton nem szeretnénk, hogy a harag uralkodjon el felettünk, akkor mindenképp így kell cselekedni. A harag ugyanis rossz tanácsadó.

Amikor minden összecsap körülöttünk, hajlamosak vagyunk az élet sötét oldalát látni, és aszerint beszélni, vélekedni. Szeretnénk magunkkal is elhitetni, hogy minden hiba a világban van, és mi semmi rosszat nem tettünk. Keressük azt a személyt, akik mindenért hibáztathatunk. Amúgy is tépázott lelkünknek jól eshet, hogy nem magunkat látjuk felelősnek a történtekért. Lelkünkön igyekszünk könnyíteni azzal, hogy bűnbakot keresünk. A tiszta lelkű emberek számára ez csak ideig, óráig jelenthet megnyugvást, ahogy letisztulnak a gondolatok, úgy jövünk rá, hogy lehet ártatlan személyt tekintünk bűnösnek. Ezt mi legbelül tudjuk, de a környezetünkkel igyekszünk elhitetni, hogy mi vagyunk az áldozatok.

A munkahelyen maradjon a munka és ne vigyük haza, valamint a családi problémák se kerüljenek be a munkahelyre. Ez így lenne logikus és korrekt mindenkivel szemben, azonban a késést, a munka minőségének romlását, a figyelmetlenséget gyakran magyarázhatjuk meg a munkában, vagy otthon is, hogy mi miért történik. Ez is egy emberi játszma, amikor magyarázzuk a bizonyítványunkat. Mutatója annak, hogy rendet kell rakni magunk körül, életünkben, mert a fejünk felett átcsapnak a hullámok.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!