Az, ahogy a gyermekünk reagál ránk, mutatja azt is, hogy milyen a kapcsolatunk vele. Az, ahogyan a környezetünk reagál ránk, annak is nagy jelentősége van, hiszen ezekből sejthetjük, hogy milyennek látnak minket mások. Ezt a külső megerősítést, visszajelzést ugyan mindenki megkapja, azonban nem mindenki értelmezi megfelelően.

Az eleve jó önismerettel rendelkezők reálisan meg tudják határozni, hogy mások kedvelik-e személyét vagy sem. Az énkép alakulásához fejlődni, tanulni szükséges, és a közvetlen valamint a tágabb környezetünk adhat igazi visszajelzést. Vagyis tükröt tarthatnak elénk. Nem jó szembeszülni azzal, ha negatív véleményt mond rólunk valaki, de ne a másikban keressük a hibát, hanem gondolkozzunk el azon, hogy mi történt. Nem a rossz ember, aki igazat mond viselkedésünkről, és az nem éppen a legtetszetősebb. Valószínűleg így élte meg a velünk való találkozást. Lehet, hogy a legelső benyomás sikerült ilyen rosszul, de legalább megtudhatjuk, hogy bizonyos szituációkban nem megfelelően kommunikálunk, reagálunk.

Akkor is rosszul esik a negatív visszajelzés, ha a családunk egy tagjától kapjuk, azonban a család a legszűkebb közeg, ahol naponta tartózkodunk, így ha valaki igazán ismer minket, az éppen a család. Elképzelhető, hogy nem tetszik az, amit a család egyik, másik tagja mond rólunk, de az a leghitelesebb tükör. Kénytelenek vagyunk elfogadni. Ugyancsak nem a családtagokban kell a hibát keresni. A tükör a valóságot mutathatja.

Nemcsak a családtól, de a baráttól is nagyon nehéz befogadni a negatív kritikát. Egy jó barát azonban nem azért jó barát, mert mindenre bólogat. A barátságot valami fenntartja, amely lehet csak addig tart, amíg ez a kapocs fennáll, de tarthat egészen az életünk végéig is. A jó baráttal való kapcsolat azonban úgy működik, mint egy jó párkapcsolat. Azaz az őszinteségen, a bizalmon alapszik. Az őszinteség azonban olykor fájdalmas tud lenni, ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal. A jó barát azonban finoman rámutathat erre.

A gyermekeinkben láthatjuk önmagunkat mind külsőségekben, mind belső tulajdonságokban. Szülőként márpedig terelgetni szeretnénk gyermekeinket. Amikor azt tapasztaljuk, hogy ugyanabba a hibába esnek többször, akkor érezhetjük úgy, hogy ugyanazt az utat járják be, mint mi. Még a gyermekeink is tarthatnak nekünk tükröt. Ahogy ők viselkednek, az reakció lehet a mi viselkedésünkre.

Senki nem szeret rosszat hallani önmagáról, azonban a jellemünk, az önismeretünk fejlődéséhez ezeken át vezet az út. Ha nem tetszik a tükörben látott, akkor tudjuk, hogy min kell javítani, módosítani.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!