Az más sokkal kellemetlenebb, ha egyes személyekkel semmi másról nem tudunk beszélgetni, csak a múltról. Ha ez így van, akkor felesleges a társalgás? Akkor már csak a múlt tartja össze a beszélgetőket, semmi más?

Nemcsak beszélgetéseinkben gondolhatunk vissza a múltra, hanem fotók nézegetésével, egy dal hallgatása vagy film nézése közben. Van is igény erre. nem véletlenül készülnek újságok, filmek a múltat idéző életről, hangulatról.

Hazánkban is nagy örömöt okoztak azzal sokaknak, amikor a Retro Rádiót már országosan fogni lehetett. A rádió ugyan már 2017-ben megkezdte működését, de csak Budapesten lehetett hallgatni. Az egyetlen magyar országos kereskedelmi rádió a 60-70-80-as évek slágereit játssza. Sokan élünk annak a lehetőségével, hogy egy fiatalságunkat idéző együttes koncertjére évek, évtizedek múlva együtt énekelhessünk, táncolhassunk azokra a dalokra, amelyek egykor talán mindennapjaink része volt.

A múltban ragadni természetesen nem jó, de elkalandozni abba az időbe, amikor fiatalabbak voltunk, egy olyan életszakaszunkra visszaemlékezni, amelyhez nagyon sok szép emlék kötődik, mindenki számára vágyott. Jobban szeretünk a múltba visszatekinteni, mint a jövőbe, és ezt a média is kihasználja, a nosztalgiából pénzt lehet kicsikarni.

A múltban történhettek jó és rossz dolgok. A negatív történéseket igyekszünk eltemetni magunkban, túllenni azon és nem felidézni, de a múltban történt jó dolgokra szívesen emlékszünk vissza még akkor is, ha azóta minden (vagy legalábbis sok minden) megváltozott körülöttünk. Eltűnhettek környezetünkből azok a személyek, akik egykor mindig velünk voltak. Akár haláleset miatt, vagy az élet másfelé sodorta az embereket. Eltelt az idő, különbözőképpen alakultak az életutak.

Az egykorú személyek esetében nagy a valószínűsége annak, hogy ugyanazokat a zenéket, filmeket látták és hallották, az akkori divatnak megfelelően öltözködtek. A múltba való tekintés pedig azokat az élményeket tárja az ember elé, amelyeket akkoriban átélt. Ez a nosztalgiázás össze tudja hozni az embereket.

Vissza tudsz emlékezni gyermekkorodra? Emlékszel jellegzetes és kedves illatokra, tárgyakra, amelyek meghatározták az életedet? Egyértelmű. De a nosztalgiázást a korábbi évszázadokban betegségként tartották számon. Szerencsére már ez már nem így van, azaz lehetnek veszélyei, ha mindig a múltban szeretnénk lenni. Hosszú távon ugyanis depresszióhoz, szorongáshoz vezethet. de ha csak időnként tekintünk vissza az életünkben, annak pozitív hatásai is lehetnek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!