Gyerekként pedig olykor hiába kerestük a hasonlóságot szüleinkkel kapcsolatban, talán még annak a gondolata is felmerült bennünk, hogy örökbe fogadtak, azért nincs semmi hasonlóság.

Van, aki már születése után nagyon hasonló külsővel rendelkezik, mint valamelyik felmenője. Az is megfigyelhető, hogy a generációs különbség miatt ez a hasonlóság nem egyértelmű, de ha a szülők előveszik az újszülött vagy csecsemőkori képeiket, akkor döbbennek csak rá a hasonlóságra. Aztán később, évek múlva talán már a másik szülőre hasonlíthat igazán a gyerkőc.

Nemcsak fizikai megjelenésünkre vannak hatással a felmenőink, de a közvetlen környeztünk még a viselkedésünket is befolyásolja. A család a legfőbb nevelő közege a gyermekeknek, így számos impulzust így élünk meg, elsajátítunk mintákat.

A családunk összetétele is hatással van ránk. A testvérek mindenképp alakítják egymást, de a csonka családban élő gyerekek egészen mást élnek meg, mint a teljes családban nevelkedők. Nem kétséges tehát, hogy életünk során mennyiféle hatás alakít és formál. Amint az intézményes nevelésben is részesülünk, folyamatosan új ismeretekkel gyarapodunk.

Az iskola mellett mégiscsak a család az, ami a gyerekeket leginkább formálja. Csakhogy a szülők által képviselt minta nem biztos, hogy teljesen megfelelő lesz a gyerekek számára. Az alapokat elmélyíthetik bennünk, de a különféle ráhatások, az iskola, a kortársak, az egyre szélesebb érdeklődés más utat jelölhet ki a gyerekeknek, amely útra rá is lépnek.

Olykor a szülők, máskor pedig a külvilág akarja a gyerekeket szűkebb keretek közé kényszeríteni. Akitől elvárják azt, hogy csak azért legyen ügyvéd, orvos, autószerelő, vagy éppen hentes csak azért, mert több generációval korábban is ezt a szakmát választották az elődök hivatásuknak, nos, nem biztos, hogy bele is ugrik ugyanabba.

Szülőként a lehető legjobb és legbiztosabb alapokat szükséges gyermekeinkben lefektetni, és később elképzelhető, hogy a szülőhöz hasonlatos életpályát fognak választani maguknak, de az is lehet, hogy merőben mást, mert személyiségük, lehetőségeik egészen más kapukat nyitnak meg előttük. Ehhez sok tanulásra (nem feltétlenül csak az iskolapadban történő tanulásra gondolunk), gyakorlatra, munkára, önismeretre van szükség, ez pedig nem jön csak úgy. Évek kellenek hozzá, és eközben is csiszolódunk, formálódunk.  Saját utunkon pedig finomodhatnak gondolataink, elképzeléseink.

Gyűjtögessük csak el azokat a tanácsokat, amelyeket szüleink, nagyszüleink adnak nekünk. Életünk egy bizonyos szakaszában igenis hangsúlyt kaphatnak. Lehet, hogy sok időnek el kell telnie, míg értelmet nyernek az egykor elhangzottak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!