Lépten-nyomon azt halljuk, hogy az önbizalom mennyire fontos. Rendben, de nem mindenki olyan genetikával és olyan közegből jön, hogy ez eleve adott lenne benne, így azt ki kell hoznunk magunkból. Mondani ezt sokkal könnyebb, mint megtenni.

Jó érzés, ha van a környezetünkben olyan személy, aki mindig készen áll arra, hogy segítsen nekünk. Ez azt is feltételezi, hogy mi is ugyanígy teszünk akkor, ha szükség van a segítségre. Ám nem lehet mindig várni a segítségre. Vannak helyzetek és problémák, amelyeket csak mi tudunk megoldani. Az élet gördít elénk olyan nehézséget, amelyet megoldunk, „túlélünk”, mert nincs más lehetőségünk. Visszatekintve nagy terhet tehetünk le, ha megoldódik egy-egy komoly ügy, és arra is rájöhetünk, hogy minderre saját magunk is képesek vagyunk. Talán még el is tűnődünk azon, hogy volt bennünk annyi erő és akarat, hogy meg tudtuk oldani. Ha nem vagyunk tisztában a saját képességeinkkel, korlátjainkkal, kikerülhetjük az utunkba gördülő feladatokat. Várjuk a csodát, a segítséget, de így elhagyjuk önmagunkat.  Ha nem lépünk el a problémák elől, hanem beleállunk, és a megoldáson dolgozunk, akkor nemcsak energiát veszítünk, hanem tanulunk. Tanulunk önmagunkról, felmérhetjük azt, hogy milyen határaink vannak. Nem is tudjuk, hogy milyen tartalékkal és lehetőségekkel vagyunk tele egészen addig, amíg kényszerhelyzetben felszínre nem törnek belőlünk képességeink.

Vannak olyan feladatok, amelyek nagy feladat elé állítanak. Nem is mindegyiket tudjuk egyedül megoldani. Az is egy fejlődési folyamat, hogy felismerjük, nem boldogulunk csak magunk, segítséget kell kérnünk. Nem szégyen. Az erőforrások felismerése, a segítségkérés energiákat szabadít fel, és nem is csak abban, aki mellénk áll, hanem bennünket is megerősíthet. Ehhez azonban kellő nyitottság is szükséges. Még ha egyértelművé válik, hogy egyedül nem sikerül leküzdeni a problémát, kell a bátorság és a nyitottság ahhoz, hogy ezt felismerjük önmagunkban ezt.

Az első komoly elénk gördülő problémát nehéz megoldanunk önállóan, de ha sikerül, az növeli az önbizalmunkat, megerősít abban, hogy képesek vagyunk rá. Jó érzés. Az „ami nem öl meg, az megerősít” szólás pedig valósággá válhat.

Kényelmes a rutinba beleragadni, mert az már a járt út, az új lehetőség pedig félelmetes lehet, azonban csak így ugraszthatjuk ki a nyulat a bokorból. Olyan önmagunkat is megismerhetjük, ha idegen helyzetben találjuk magunkat, amiről eddig elképzelésünk sem volt.

Az álmok kitűzése fontos állomás. A régóta dédelgetett álmokhoz való eljutás azonban valószínűleg küzdelmekkel teli. Dönthetünk, hogy megijedünk az akadályoktól és visszatérünk a megszokott életünkhöz, vagy folytatjuk az új terep megismerését.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!