Még ha otthoni teendőink is egymást követik, az legalább ránk van bízva, hogy mikor teljesítjük. Ez az a szabadság, amely a munkahelyünkön nincs meg. Az otthoni teendők is ránk várnak, de olyan jó érzés, hogy nem kell korán, ébresztőórára kelni, hanem nyújtózhatunk kicsit az ágyban. Több időt tölthetünk a családunk körében. A hétvége az az időszak, amikor programokat szervezhetünk, barátokkal, családdal közös időtöltéssel pihenhetjük ki az elmúlt hétköznapok fáradalmait, és kicsit feltöltődve indulhatunk neki a következő hétnek.

A hétvégéket valóban így élhetik meg azok, akiknek van párjuk, családjuk, jó baráti közösségük. Az élet azonban nem mindenkivel olyan kegyes. Vannak, akik nem azért élnek egyedül, mert annyira kiállhatatlan a személyiségük, hogy senki nem tud megmaradni mellettük. Egy válás, szakítás után talán nehezebben megy az ismerkedés, és idő kell ahhoz, hogy a megfelelő társra rátaláljanak. Az átmeneti időben pedig az egyedüllétet kell megtapasztalni, amely lehet örömteli, de lehet kínzó is.

Akik vágynak társra, társaságra, de az életük éppen abban a szakaszában vannak, amikor a sors az egyedüllétre kényszerítette, azt meg lehet élni pozitív és negatív történésként is. Az előző kategóriába tartozók élvezik, hogy egyedül vannak, nyitottak, társaságiak, eljárnak szórakozni, míg az utóbbi csoportba tartozók egyedül vannak otthon, a biztonságban. Habár vágynának a társaságra, elveszíthették önbizalmukat, és félnek nyitni a világ felé. Nem ideális állapot ez, de legalább biztonságos, csalódástól mentes. Mégsem örömteli a hétvége, mert nincs kivel megosztani az életet, a gondolatokat. Van, aki esetében a hétvége közeledte olyan érzést kelt, mint másokban a hétfő.

A hétfő ugyanis azoknak a legrosszabb nap, akik szeretnek otthon lenni, pihenni, feltalálják magukat egyedül és a családdal, barátokkal is. Egy szuper hétvége után megint belehuppanni a szürke hétköznapokba nem a legjobb. A hétfő a mumusnap. Akik azonban magányosak, a hétvége közeledte kínzó teherként nehezedhet rájuk. A munkahelyen legalább társaságban vannak, míg hétvégén marad a magány, a lehangoltság, a depresszió. Természetesen nem azokról az egyedülállókról van szó, akik élvezik az egyedüllétet, mert eközben is fejlődnek, tanulnak, tapasztalnak, hanem azokról, akik az egyedüllétet magányként élik meg. Számukra a hétvége nem okoz akkora örömöt, mint másoknak. Van, hogy a magány, és a depresszió érzése csak hétvégén kerekedik felül. A hétvégente jelentkező magányosság tehát létezik, de akkor nagyon.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!