Egy jó film megnézése felpörget, feltölt, elgondolkodtat, megríkat. A kevésbé jó filmek nem hagynak bennünk mély nyomot, hamar el is felejtjük. Több kategóriájú filmből választhatunk. Dönthetünk úgy, hogy nevetni vágyunk, van, aki a rettegést, a drámát választja, és van, hogy könnyeket csal a szemünkbe.

A filmcímek lehetnek beszédesek, és sejthető, hogy még a sírás lehetőségét is tartogatja számunkra, ha megnézzük azt. Mégis sokszor döntünk úgy, hogy megnézzük az ilyen jellegű filmeket. Vagyis tudatosan választjuk azt, hogy talán szomorúvá válunk egy film miatt. Miért választjuk önként azt, hogy szomorúak legyünk és sírjunk a látottak miatt?

Azt tudjuk, hogy a sírás jó feszültségoldó módszer lehet. Egy film nézésekor kiszakadunk kicsit a saját életünkből és átadjuk gondolatainkat a film valóságának. Átéljük, belegondolunk a látottakba. Ha pedig tudjuk, hogy a film eleve szomorú hangvételű, és a történet nem happy enddel zárul, mégis megnézzük, akkor ezt azért tesszük, mert fel akarjuk oldani magunkban a feszültséget.

A szomorú filmek megnézésével nagy érzelmeket élhetünk meg, és talán olyanok is kifakadhatnak belőlünk, amelyeket régóta elnyomhatunk magunkban. A saját életünkben lévő problémánkra is megoldást találhatunk egy filmben, párhuzamot vonhatunk az ott látottakkal. Enyhülhet a fájdalmunk, a bennünk lévő stressz.

Nem véletlen, hogy egy szakítás, komoly érzelmi mélyhullám esetén szomorú filmekkel kívánjuk magunkat orvosolni. A tovább lépéshez az elengedés, megbocsájtás szükséges, és a filmek abban segíthetnek, hogy ezek tisztázódjanak bennünk.

Egy film láttán olyat élhetünk át újból, amely velünk is megtörtént már, mégsem olyan fájdalmas így érzelmeket megélni, mint a valóságban. Ez pedig felszabadítható érzéssel társulhat, így a lelkünket is ápolja a sírás, a szomorú film megnézése.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!