Minden fizikai fájdalomnak és betegségnek lelki oka is lehet. Amikor valamin sokat jár az agyunk, emésztjük magunkat valami miatt, túl sok stressznek vagyunk kitéve, talán valameddig képes a szervezetünk ehhez alkalmazkodni, de hosszabb távon bizonyára jelentkezni fognak olyan furcsaságok, kellemetlenségek, amelyeket azelőtt nem tapasztaltunk.

Az emésztési zavarok többféle tünetet produkálhatnak, ezek között lehet olyan is, amely kimondottan kellemetlen, sőt fájdalmas. A gyomorfájdalom nevében is hordozza a fájdalom szót, ami nem jót sejtet. Megtapasztani sem túl mókás. Ez már fizikai megnyilvánulás, de lelki gyökerekből indulhat ki a fájdalom. A gyomor az elfogyasztott élelem megemésztéséhez szükséges szerv, de működése és viselkedése azt is megmutatja, hogyan vagyunk képesek befogadni a külvilág történéseit. Az új dolgok sokak számára ijesztők ismeretlenségük, bizonytalanságuk miatt. Az újtól való félelem pedig gyomorfájdalomhoz vezethet, amely arra utal, hogy nehezebben küzdünk meg az élet adta ismeretlen helyzetekkel.

A táplálék elfogyasztásával biztosítjuk a test energiáját, így az egész szervezet zavartalanul működhet. A táplálkozás a túlélésünket biztosítja, és a családunk körében történő étkezés jóleső érzés. Ilyenkor hálát adhatunk azokért, akik körbe vesznek, és ugyanúgy hálásak lehetünk azért, hogy van mit ennünk. A táplálkozás tehát jó érzéssel tölt el minket. Sokan azonban akkor is édességért, élelmért nyúlunk, amikor valami rossz történik. Ez egy pótcselekvés, hogy a lelkünkben keletkezett űrt vagy hiányt kompenzálni tudjuk.

A gyomrunk egyes ételeket könnyebben, másokat nehezebben emészt meg, és olyan is van, hogy egyáltalán nem képes a feldolgozásához. Így van ez az érzelmekkel is. Van, amin könnyen túltesszük magunkat, még ha nem is a legkellemesebb esemény, és van, amin napokig, hetekig, vagy akár éveken át rágódunk, nem tudjuk magunkat túltenni azon.

A harag múlandó. Ám, ha azt nem tudjuk magunkból kiadni, hanem elfojtjuk, attól még jelen lesz gondolatunkban, lényünkben, csak jól elrejtve. Azért, mert valamit nem látunk, attól még ott lehet. Olyan ez, mint amikor a pici gyermek bújócskára invitál minket, és a pici kezei mögé rejti arcocskáját. Ő nem lát minket, ezért azt gondolja, hogy mi sem őt. A harag elfojtásával is így lehet. Azért, mert megpróbálunk nem tudomást venni valamiről, még jelen van. Ha eltusoljuk, ha elássuk is ugyanúgy ott van. A gyomrunk pedig mindezt nem tudja megemészteni. Ha nem is látszik kívülről semmi, attól még belül elfojtás, harag, düh dolgozik, és gyomorfájás, később pedig gyomorfekély formájában jelentkezhet.

Elengedni múltban történt eseményeket nem mindig egyszerű. Egyeseket el sem tudunk engedni, és vég nélkül bennünk rejtőznek. Akkor is, ha szabadulni szeretnénk a kellemetlen érzéstől, nem találjuk annak módját. Amíg nem történik meg a feloldás, az elengedés, a megbocsátás, a múlt eseményein történő rágódás gyomorfájás fizikai jeleiben ölthet testet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!