Egy év alatt annyi minden történhet. Befejezhetünk egy iskolát, kezünkbe kaphatunk egy bizonyítványt, egy diplomát, elköltözhetünk, rátalálhatunk a párunkra, összeköthetjük az életünket vele, megfoganhat gyermekünk. Már a magzat fogantatása előtt elindulhat a nőkben annak gondolata, hogy egyszer anyává válnak. Sőt az ez utáni sóvárgás annyira felerősödhet, hogy nehezen tud másra koncentrálni. Amint pedig egy új élet fogan a nő méhében, már anyává vált. Ténylegesen ez a születés után válik igazzá.

Anyának lenni egyáltalán nem egyszerű, de kétségtelenül az élet legnagyobb ajándéka, amelyet nőként megélhetünk. Senki nem hiteget azzal, hogy nem lesznek benne nehéz, őrületes pillanatok, de minden anya egységesen el tudja mondani, hogy ezek a nehézségek sem tudják elrontani azt a meghitt érzést, hogy anyának lenni milyen jó.

Már a babavállalás előtt lehet némi rálátásunk arra, hogy milyen feladatok között manővereznek az anyukák, de ténylegesen mégiscsak akkor tudjuk meg, amikor a gyakorlatban is megtapasztaljuk a kevés almás, a sok hiszti, a hasfájás, a betegség miatti éjszakázás, a veszekedések, az együtt tanulás nehézségeit. A pici gyerekek mellett egyáltalán nem csoda, ha rímekben beszélünk másokhoz, mint ahogy az sem, hogy a gyermekével otthon lévő anyuka nem tudja, hogy a hét melyik napját élik éppen.

Most, hogy közeleg az anyák napja, természetes, hogy azonnal eszünkbe jut az édesanyánk. Vasárnap felköszöntjük, és szerencsésnek mondhatja magát az, aki még virággal, édességgel tudja meglepni édesanyját. Sokak már csak a sír mellett állva tudják megköszönni édesanyjuknak az életüket és mindazt, amit tőlük kaptak.

Anyukaként eszünkbe juthat az, hogy milyen tanácsokkal, jóindulatú tanácsokkal láttak el a szüleink. Akkor túlreagálásként fogtuk fel, ma pedig hasonlókat mondunk gyermekeinknek, mert fő célunk ugyanaz, mint anyukánké: megvédeni minden rossztól.

Érdekes megtapasztalni, hogy egyik évben még úgy köszöntjük fel édesanyánkat, hogy mi magunk még gyerekként vagyunk nyilvántartva számukra, de a következő évben már lehet, hogy saját gyermekünket ringatva tesszük ugyanazt. Gyermeki mivoltunk mit sem változik, de már mi is felelőssé válunk egy új élet felett.

Anyaként, szülőként nyer értelmet mindaz, amit évekig, évtizedekig hallgattunk szüleinktől. Most a gyakorlatban is bebizonyosodik, hogy nem akartak rosszat. Sőt! Anyák. Védeni, óvni, segíteni kívántak. Isten éltesse hát az édesanyákat!

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!