Társadalmilag is elfogadott, sőt kötelezőszerű dolgozni, munkába állni, hogy termelőkké váljunk, hasznosak legyünk a világ és a saját számunkra is.

A ledolgozott évek után remélhetünk idős korunkra nyugdíjat, a munkáért járó fizetségből tudjuk fenntartani magunkat, családunkat, és aki ügyesen forgatja a tőkéjét – akármilyen kicsiről is legyen szó -, az később nagyobb terveket is megvalósíthat. A pénz jól jón mindig, azért dolgozunk, hogy meg tudjuk vásárolni az életünk fenntartásához szükséges élelmiszert. Ennél persze még több, mert az egészségünk fenntartását is segítheti, a szórakozást is előmozdíthatja. Elérkezhet az életünkben az a pont, amikor a sok munka ellenére is azt érezzük, hogy hiábavaló erőfeszítés a munka, mert a pénz nem annak megfelelően gyűlik, mint ahogy a terveinket meg tudnánk valósítani. Ilyen pillanatokban elgondolkodhatunk azon, hogy tényleg az emberi élet lénye? Dolgozunk életünk végéig azért, hogy tárgyakkal vegyük körbe magunkat – lehetőség szerint minél drágábbakkal -, és abban a boldogságunkat leljük?

Fontos, igenis fontos. Csak az tudja igazán, hogy milyen ereje van a pénznek, akinek nincs. Pénzből élünk, de azt is tudjuk, hogy mit sem ér a pénz, ha a gazdaság ellenére sem kapunk szeretet. Sokan vágynak gazdagságra, mert abban a lehetőséget látják, de ha konkrétan meg kellene fogalmazni, hogy mire költenék azt a sok pénzt, nem biztos, hogy lenne válaszuk rá. A pénzben a lehetőséget, a szabadságot látják. A több pénz nagyobb biztonság érzetét kelti. A gazdagokat sem kerülik el a negatív dolgok, azonban a pénzzel hamarabb találnak a gondra megoldást. A betegség kezelése is könnyebb úgy, ha van pénz, hiszen akkor a magánklinika, a költséges kezelés és a jobb bánásmód is biztosítva lehet.

A biztonságérzés valóban nyugtató, de a pénz ebben sem mindig segítség. Gyermekeinket is úgy indítjuk útnak a nagyvilágba, hogy olyan szakmát tanuljon, úgy taníttassuk, hogy felnőttként meg tudja teremteni a saját egzisztenciáját. A gyerek nem befektetés, mint ahogy az iskolázottság sem az. Olyan szakmát, hivatást kell találni, amelyben megtalálják számításukat, emellett pedig nem élik át a kínok kínját azért, mert dolgozniuk kell. A fejlődés a lényeg. Könnyen lehet, hogy több tanfolyamot elvégezve mégsem maradunk abban a körben, nem dolgozunk aszerint. A lényeg a kipróbálás, az önmagunk keresése, a fejlődés, és míg saját utunkat keressünk, közben fejlődünk. Van, hogy annak semmi haszna nem fog származni. Vagyis többet adunk ki az iskolára, mint ami abból befelé csordogál, de az egyéni fejlődésünket mindenképp előre mozdítja.

A pénz szükséges, de nem a minden. Az anyagi nehézségből azonban ki kell lábalni, mert az kihatással van az életünkre. Lehet, hogy több időre van ehhez szükség, de a pénztelenségben is meg lehet találni a fejlődést, sőt még akár boldogságot is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!