Életünk több állomásán érezhetjük azt, hogy bárcsak meg se történt volna. Ne ezt a lépést tettük volna meg, ne így, ne úgy. Vannak dolgok, amelyeken már semmit sem tudunk korrigálni, az vagy jól sül el, vagy sem. De még a hibáinkat is tudjuk szépíteni, javítani, mindez nagyobb lelki tusával, energiaráfordítással járhat.

Az élet bármelyik szegmensében rádöbbenhetünk, hogy nem jó helyen vagyunk, így még a nagynak induló szerelemben is felfedezhetünk olyan jeleket és elemeket, amely már az elején sem tetszetős, de a rózsaszín köd elnyomja annak létezését. A több csalódás, szakítás, a hosszabb ideig tartó egyedüllét azonban megerősíthet annyira, hogy felismerjük magunkban és magunk körül, hogy mire vágyunk. Még a kapcsolatunkban is így kell tennünk. Nem színészkedésre, és nem is megalkuvásra vagyunk a magánéletünkben. Főleg több szakítás, csalódás után nem a megalkuvást választjuk.

Lehettünk már olyan kapcsolatban, hogy feladtuk önmagunkat. Észre sem vettük, hogy ezt tettük, csak automatikus alárendeltük magunkat a párunknak. Csak akkor döbbenünk rá erre, amikor az életünk nagy fordulópontján egyedül találjuk magunkat. Nos, a kapcsolat az egy többszereplős történet, ahol nem én, nem te, hanem mi vagyunk. Ha csak a te, vagy csak az én van érvényben, az nem kapcsolat és ez hamar be is fog igazolódni. Aki már többször megégette a kezét, megsebezte így a szívét, nem akarja újból átélni, ezért inkább az egyedüllétet választja annak érdekében, hogy ne sérüljön tovább.

Eljön az a pont az életünkben, hogy nem bármi áron társat szeretnénk egyedülállóként. Már nem akarunk megalkudni. Olyan társra van szükségünk, aki a szívünket is meghódítja, de figyel a lelkünkre. Olyan társra van szükségünk, aki nem fél kimutatni érzelmeit, még akkor sem, ha ezzel annyira kitárul előttünk, hogy sebezhetővé válik. Vállalja ezt a kockázatot, mert velünk szeretne lenni.

Olyan szerelemre van szükségünk, akitől ragyog a szemünk, ha meglátjuk, és az ő szemében is a csillogást látjuk. Nemcsak élettel van teli, de az irántunk érzett tiszta érzelme is felcsillan abban a szempárban.

Több megromlott kapcsolat és szakítás után nem vágyunk harcokra, sem színjátszásra. A tiszta valódi lényünket vagy el tudja valaki fogadni, vagy nem kell a közelünkben lenni.

Mindenki megérdemli, hogy olyan társa legyen, aki felvállalja párját, büszkén hirdeti szerelmét, és ezt nem a másnak való megfelelés miatt teszi, hanem mert így érzi belülről fakadónak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!