Jump to content

Az állandó kattogás, amely nem segít, hanem hátráltat

2020. 11. 06. 19:00

Teljesen egyértelmű és magától értetődő, hogy a saját életünk tervezése, vezetése a legfontosabb számunkra, így a saját gondolatainkat is mi teremtjük és azok csapdájukba is ejthetnek.

A gondolataink annyira a mijeink, hogy azokkal nekünk kell együtt élni, ám azokat kezelni is szükséges ahhoz, hogy ne uralkodjanak el felettünk. Bármennyire is a saját szellemi tulajdonunk a gondolatunk, azok akkor is kavaroghatnak az agyunkban, ha már az lenne a vágyunk, hogy kicsit csendesedjenek el bennünk. Ha ez nem sikerül, akkor saját csapdánkba esünk, és nem tudunk pihenni, regenerálódni, elvonatkoztatni, mert mindig kattogunk. Mondhatjuk úgy is, hogy saját életünket tesszük nehezebbé, ha gondolatink felett nem tudunk uralkodni.

Kötelességek, amelyek nem azok

Naponta számos szabályt kell betartanunk, életünk szigorú keretek és menetrend szerint zajlik. Nem csoda, hogy úgy hisszük, hogy valamit meg kell tennünk. De mi történik, ha mégsem tesszük azt meg? Természetesen vannak kötelezettségeink, amelyből nem szabad kiszállnunk és az ránk hárul, de nagy tévedés azt hinni, hogy minden muszáj. Sokféle dolgot úgy végzünk el, hogy arra mi mondjuk ki azt, hogy el kell végeznünk, de rajtunk kívül senki nem gondolja ezt így. Saját magunk alakítjuk ki ezt a rendszert és a megszokás annyira magával ragad, hogy berögzül. Mi lenne, ha nem kellene elvégeznünk egy-egy feladatot, és sokkal megengedőbbek lennénk magunkkal? Kérdezzük meg magunktól, hogy mi fog akkor történni, ha nem teszünk meg egyes feladatokat? Leáll a világ? Nem. Engedjük meg magunknak, hogy egyes munkafolyamatot csak akkor végünk el, ha arra van még elegendő energiánk, időnk.

Tudjuk, mégsem csináljuk

Hányszor fordul elő az, hogy elméleti síkon tudjuk, hogy mit kellene tennünk, tehát az agyunkban létezik a megoldás terve, de a gyakorlatba ezt nem ültetjük át. Miért? Tehát tudjuk mit kellene tenni, mégsem csináljuk és ez nagy kár. Ahelyett, hogy beszélünk róla nagy bölcsességeket, de mögöttes tartalmat nem mutatunk fel, jobb lenne, ha beleállnánk a feladatba, vagy pedig meghagyjuk csak a képzeletben létezni.

Túlgondolás

Az életünk forgatókönyvébe nekünk is van beleszólásunk amellett, hogy a sors is nagy rendező. Mégsem kell azt gondolni, hogy ez mindig olyan bonyolult. Azzá leginkább mi tesszük. Sokszor annyira egyértelmű egy helyzet, egy probléma megoldása, hogy fel sem ismerjük. Korunk betegsége, hogy sokféle információt találhatunk bármilyen témában, így nem a megérzésünkre, a hiteles segítségre támaszkodva döntünk és cselekszünk, hanem fejest ugrunk az információ tengerébe, amely elnyel. Értékes időt veszítünk el. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, csak túl sokat tépelődünk rajta.

Végleges

Féltjük a biztosat, ezért az újba sokszor bele sem megyünk, mert nem látjuk annak kimenetelét, bizonytalanságot érzünk. Így repedünk meg az életünkben. A döntéseink véghezvitele olyan véglegesnek tűnik, pedig vannak átmenetek, más utak, amelyre lépni lehet, de a félelem inkább a biztosban marasztal.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)