Olyan ez mint a fizika. Hatás, kölcsönhatás van köztetek. Amint komolyabbra fordul a kapcsolat és már a közös életeteket élitek, akkor úgyis egymáshoz csiszolódtok. Ez rugalmasságot követel meg mindkét féltől és való igaz, hogy egymáshoz igazodnak a párok. Még a legtökéletesebb kapcsolatban sem minden teljesen sima és zökkenőmentes. Mindig két különálló személyiségről van szó, akik máshogy gondolhatnak egy-egy szituációra, más a megoldási stratégia, a vélemény. Tény azonban, hogy egy jól működő kapcsolatban megbeszélhetjük azt, hogy milyen negatív tulajdonságai vannak a másiknak. Talán egy ilyen szembesítés során döbbenünk rá a valóságra. Van azonban néhány dolog, aminek megváltoztatásában ne is gondolkodj!

Születünk valamilyennek. Nemcsak fizikumunkat illetőleg, de a habitusunk, a személyiségünk is egyedi, amelyre elsődlegesen a család, a nevelés van nagy hatással, de befolyásolja a szűkebb és tágabb környezet, az iskola is. Az extrovertált személyből sosem lesz introvertált és ennek fordítottja is igaz. Azt ne várjuk el, hogy a minden hájjal megkent, a társaság középpontja szerepet magára vállaló párunk idővel lecsendesedik mellettünk, és attól kezdve visszafogottá válik. Ugyanígy nem várható el, hogy a befelé forduló személyiség egyszer csak ennek ellentétét kezdje mutatni magából.

El kell fogadni, hogy az azonos értékrendű személyek közötti párkapcsolat jól működhet, de mindenki más családi fészekből repül ki, más neveltetésben részesült és ez bizony annyira mélyen berögzül az emberbe, hogy észre sem veszi cselekedeteiben. Rossz szokása pedig mindenkinek lehet. Amelyik berögzült, azt némileg tompítani lehet, de időről-időre valószínűleg fel fog tűnni. Próbáljuk meg elfogadni, hogy mi ez a rossz szokás és ne vívjunk felesleges szélmalomharcot azért, hogy ezt kiűzzük a másikból.

Több párkapcsolat vezethet addig, hogy valakivel az életünket is megosszuk. Egy kapcsolat lezárása komoly történés mindenki életében, amely még akkor is nehéz lehet, ha mi magunk lépünk ki abból. Jó darabig viselhetjük magunkon annak béklyóit, amelyet akár az új kapcsolatba is becipelhetünk. Ezeket nem lehet csak úgy elfelejteni, de azt meg lehet próbálni, hogy megmutassa valaki, máshogy is lehet. Ha pedig mi magunk tapasztaljuk, hogy párunk nehéz terheket cipel a múltjából, azt ne akarjuk kitörölni, úgy csinálni, mintha meg sem történt volna. A jelenre van hatásunk, inkább ezen a téren kell biztosítanunk, hogy nem mindenki olyan, mint amit a múltban tapasztalt.

A humorérzék vagy adott, vagy nem. Annak jelei már gyermekkorban megmutatkoznak. Ha valaki nincs megáldva az élet ilyenfajta ajándékával, megtanulni nem fogja. Ha mégis erőltetni akarja a humort, azzal csak ront a helyzetén. Ezért ne várjunk ezen a téren változást. Vagy van, vagy nincs.