Abban a világban, amelyben most élünk – gondolva akár a koronavírus 3. hullámára is -, olyan könnyen jutunk a világ bármelyik pontjáról érkező információhoz, mintha azonnali történés lenne. Ebben azonban benne van annak kockázata is, hogy nemcsak szép, boldog történetek jutnak el hozzánk, hanem hír érkezhet természeti katasztrófáról, háborúkról, értelmetlen lövöldözésekről, súlyos balesetekről is. Nem is kell messzi menni, a világ másik pontjáig.

A koronavírus-járvány a közvetlen közelünkben is megmutathatta, hogy mire képes. Lépten-nyomon szembesülhetünk negatív hírekkel, amelyek rossz gondolatok és félelmet kelthetnek bennünk.

A koronavírus félelemben és bizonytalanságban tartotta az emberiséget. Sokak elveszítették a vírus megjelenésekor, a korlátozásoknak köszönhetően az állásukat. Másokat - és ők a szerencsésebbek – csak home office-ba kényszerített, de a munkájuk megmaradt. Mások a saját vagy családtagjaik egészségéért aggódtak.

A mumus

A félelemhez nem szükséges egy világjárványnak megjelennie. Elég, ha a pókoktól viszolygó meglát egy pókot, vagy a magasságtól félő személynek fel kell másznia egy létrára. Bármilyen félelem a bizonytalanságból fakad és vissza lehet vezetni a haláltól való félelemig. Attól tartunk, hogy a magasból leesünk, egyből meghalunk, vagy súlyosan megsérülünk, elveszíjük a munkánkat egy időre. A pókoktól is azért félünk, mert abba gondolunk bele, hogy csípésük bizonyára halálos. A félelem tehát mindig ott motoszkál körülöttünk, bennünk, akkor is, ha igyekszünk arra nem odafigyelni. Azért szeretünk magunk körül tudni családtagokat, barátokat, mert így nem egyedül kell megküzdeni a félelmeinkkel.

Az egyedüllét is sokak mumusa. A csak rövid időre szóló egyedüllét lehet építő jellegű és vágyott állapot, de szinte kivétel nélkül vágyunk egy olyan társra, aki mellett biztonságban érezzük magunkat.

A félelem azonban az az erő, amely elállhatja az utunkat. Márpedig az mélyen legbelül, a haláltól való félelem a tudat alatt ott motoszkál bennünk. Egy éles kanyar bevételekor lehet, hogy el is fog a halálfélelem, mint ahogy akkor is, amikor egy betegség eluralkodik felettünk.

Ha megtaláljuk a megfelelő társat az életben, akkor azt gondolnánk, hogy nincs más félelem. Már nem egyedül kell megoldani dolgokat, már nem vagyunk egyedül. Csakhogy ilyenkor az elvesztésétől való félelem is felülkerekedhet. 

Sőt, ha végre úgy tűnik, hogy révbe ért az életünk és minden rendben van körülöttünk, akkor ez is túlságosan gyanús lehet, és attól tarthatunk, hogy valamilyen bomba robbanni fog az életünkben. Ilyen formán a boldogságtól is félhetünk.

A félelem tehát bennünk gyökerezik. Azt csakis úgy tudjuk magunkból kiirtani, ha a gyökerénél tépjük ki magunkból. Te erre képes vagy?

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!