Ahogy mondani szokták, „A szem a lélek tükre”. Az ember tekintete nagyon beszédes tud lenni anélkül, hogy akár csak egy szó elhagyná a szánkat. Ez pedig a párkapcsolat alakulásában is fontos tényező lehet. Elegendő egy összetéved pillantás a buszon, az utcán, a pénztárnál vagy a munkahelyen és mintha megbabonázná az embert a másik. Ezt nevezzük szemezésnek, de ezt is lehet jól és rosszul is csinálni.

Mivel nem vagyunk egyformák, így a kapcsolat kialakításának ezt a formáját nem mindenki kedveli. Sőt van, aki kimondottan zavarba tud jönni, mások pedig szinte provokálják azt, akit kiszúrnak maguknak és jelezni kívánják felé tetszésüket.

A szemezésnek még akkor is nagy lehet a jelentősége, ha már benne vagyunk a kapcsolatunkba. A cinkos összetekintések felkorbácsolhatják a kedélyeket vagy jelzéssel lehetnek a hangulatunkról, a viselkedésről. Más az, amikor egy számunkra idegen személy babonáz meg jelenlétével, akár tekintetével. Mégis hogyan szemezzünk úgy, hogy abból a legjobban jöjjünk ki?

A szemezés nem csupán a tekintet. Azzal lényegében kiadjuk magunkat másoknak. Ha isten igazán belenézel más szemébe, akkor szavak nélkül elárulod magad. A két tekintet mély és tiszta találkozása pedig olyan, mintha ez a két ember levetkőzne egymás előtt meztelenre. Amennyiben ezt a folyamatot semmi sem zavarja meg, annyira mély benyomást tehet egymásra két idegen személy is, amely szinte beég az agyunkba. Lehet, az élet úgy hozza, hogy semmi nem követi ezt a szemezést, mégis talán életünk során többször eszünkbe juthat az a szempár, és könnyen lehet, hogy ez fordítva is így van.

Amennyiben a szemezést semmi sem befolyásolja, úgy ez a nyitottság kiszolgáltatottá teszi az embert. Kockáztatás nélkül azonban nyerni sincs esélyünk. Igen, az élet olykor kiszámíthatatlan. Akkor is, ha úgy érezzük, hogy kezünkben van a gyeplő. A szemezés lehet az a momentum, amely útjára indít két lelket egymás felé, de dönthetünk úgy is, hogy mégsem nyitjuk ki teljesen a tekintetünket és inkább visszahúzódunk a csigaházunkba. Sőt boldog párkapcsolatban élve is szembe találkozhat a tekintetünk valaki máséval, amely néhány pillanatra magával ragad, aztán úgy veszítjük el egymást, mint ahogy a szemünk elé került az idegen. Mégis jó érzéssel tölt el az a hév, amelyet akkor és ott megélünk. Ebben semmi rossz sincs. Csupán arról lehet szó, hogy két lélek így kapcsolódott össze rövidke időre.

Az igazi szemezés nem a nekünk tetsző személyek arcának végtelen fürkészése. Ahhoz őszinteség kell, mert anélkül hiteltelen minden. Kiérződik abból a félelem, a szégyenlősség, a riadtság, a bizonytalanság, mint ahogy az is, hogy vidám, kacérkodó és még sorolhatnánk. Ezt ösztönösen megérezzük. Ezért a jó szemezés attól függ, hogy mennyire tudjuk kinyitni szemeinken át a lelkünket és kitárni az idegen elé. Fontos, hogy nyugodtak maradjunk és ne a ne bámuljuk, ne nyissuk túl nagyra szemeinket. A vidám, tiszta és mosolygós tekintet vonzó és hívogató.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!