Ismerek a saját környezetemben olyanokat, akik annyira megharagudtak valakire, hogy el is fordulnak tőle hosszabb vagy rövidebb időre, vagy akár örökre. Rossz, ha úgy érezzük, hogy valaki megbántott, de idővel csitulhatnak a kedélyek és ha nem is szépülnek az emlékek, de legalább a mérhetetlen harag elillan. Nos, ez a két fajta ember létezik: haragtartó és a megbocsátó.

Igen, van, hogy olyan nagy sebet ejt valaki a lelkünkön, amelyet eleinte úgy érezzük, hogy sosem tudjuk megbocsátani, de idővel mindez csitulhat. Nem feltétlenül a megbocsátás állhat e mögött, hanem egyszerűen minden pillanatban nem uralkodhat el az ember felett a düh és nem élheti ennek „fényében”.

Dönthetünk úgy, hogy haragtartóként kizárjuk életünkből azokat, akik megbántottak és persze úgy is, hogy megbocsátunk.

A megbocsátás ereje

Nem egyszerűen azt jelenti megbocsátani, hogy elfelejtünk mindent, ami velünk történt. Sőt azt sem kell jelentenie, hogy aki minket megbántott, az úgy van jól, ahogy történt, de ez nem is a másik félről szól. A megbocsátás sokkal inkább a saját lelki terheinktől való megszabadulásért irányul.

Könnyű mondani, hogy dolgozzuk fel a sértettséget, a haragot, azonban megtenni sokkal nehezebb. Ami segíthet az, hogy aki megbántott minket, az milyen kapcsolatban van velünk. Ha az illetőt szeretjük, közel áll hozzánk és nem szeretnénk elveszíteni annak ellenére sem, amit velünk tett, hajlamosabbak vagyunk megenyhülni. A kapcsolat fenntartása tehát lehet motiváló erő arra, hogy tudjunk megbocsátani.

A harag nem jó. Egyenesen méreg a testünknek. A hosszan tartó harag pedig még inkább kihat az egészségünkre. Ha ugyanis nem tudjuk a történteket elfelejteni, nem igyekszünk azt megoldani, a bennünk tomboló düh, hiányérzet olyan szinten munkálkodhat, hogy az megbetegíthet, elgyengíthet. Sőt ezzel lényegében elraktározzuk magunkban a haragot kiváltó eseményt és mindig velünk marad.

Megbocsátani nem azt jelenti, hogy feladjuk az elveinket és elfogadjuk másét, vagyis teljesen irányíthatóvá, befolyásolhatóvá válunk. Azonban azt is el kell ismerni, hogy bizonyos érettség is szükséges ehhez. Az évek során olyan tapasztalatokkal gyarapodhatunk, amelyek rávilágítanak a harag gyengítő erejére és a megbocsátás lelki előnyeire.