Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt csak a televízióban láthattunk átszabott arcú, testű nőket, de mára már mondhatni, hogy „természetessé” vált, hogy átszabassuk azt, ami nem tetszik magunkon. Elég az utcán végig sétálni és szinte biztos, hogy szembe jön velünk egy arcfelvarrott, egy száj- vagy orrplasztikázott ember, de a szilikonmell is olyan általánossá vált. Mindezek általános szépészeti beavatkozások, amelyeket egyre többen igénybe vesznek annak érdekében, hogy az időt látszólag megállítsák vagy legalábbis lelassítsák.

Tény, hogy az idő múlása egyre több jelet hagy a testünkön, de ahogy a nagyapám mondta: aki nem öregszik meg, az korán meghal. Márpedig én inkább az öregedés mellett szavazok. A negyedik x betöltése után sem érzem magam öregnek, pedig a körülöttem lévő hasonló korúak már fájlalják a derekukat, egyre több nyavalyát fedeznek fel magukon és a kazettát már most a „B” oldalra fordították át. Nem azt mondom, hogy nem látom azt a néhány ráncot a szemem körül, vagy hogy húszévesnek hiszem magamat, de egyszerűen nem érzem magamat öregnek (mert nem is vagyok). Az ilyen, az idővel és a korukkal harcolók jóval többet fizetnek kozmetikumokért, plasztikai sebész szolgáltatásaiért.

Valaki a napokban azt mondta nekem, hogy úgy szeretne ismét gyermek lenni. Persze ezalatt azt az önfeledt és gondtalan életet óhajtotta. Várta, hogy én is ezt mondjam. Ehelyett én azzal válaszoltam, hogy gyerekként csak sodródtam az árral, vagy azzal a hajóval, amelyre a szüleim felültettek. A sok tapasztalás, olykor a gondok is annyi edzettséget és tapasztalatot aggattak rám, hogy én választottam ki a saját hajómat és már evezőm is van, amivel navigálhatok a vízen. Egyszóval ma már én irányítom javarészt az életemet és sokkal erősebb, bátrabb vagyok, mint akár tíz évvel ezelőtt.

Nem mondom, hogy a tanulási folyamat mindig sima volt és fájdalommentes. Bizony volt, hogy többször ugyanazt a hibát követtem el és ugyanoda kötöttem ki. Mindezek erősítettek meg döntéseimben. Ugyanakkor az érzelmeimre is hatott a kor. Igyekszem az élet naposabb oldalát felfedezni és meglátni. Egy kutatás szerint ez azért is lehet így, mert az agyunk a pozitív információkat raktározza el és alkalom adtán azt is hozza elő. Ahogy öregszünk, egyre fontosabbá válnak a szoros és bensőséges emberi kapcsolataink. Talán ezért van az is, hogy az éveken vagy akár évtizedeken át külföldön élő idősebbek hátra hagyják a külföldön felépített életüket és hazaköltöznek szülőhazájukba.

Idősebben letisztultabbá válik a saját énünk és a világ is. Ezzel a tudattal pedig könnyebbé válhat a felépített korlátok ledöntése is. Ennek köszönhető, hogy sokan idősebb korukra válnak igazán kreatívvá, alkotóvá.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!