Jump to content

Van, de hol? Az elfelejtett tárgyak nyomában

2022. 08. 13. 19:00

Sokfelé kell figyelnünk, azaz több mindenen jár egyszerre az agyunk. Ez vezethet oda, hogy elfelejtünk dolgokat vagy nem találunk tárgyakat.

Krónikus eset vagyok, ami a kulcsokat illeti. A párom a pénztárcájával és a kocsikulccsal van hasonlóan. Azaz rendre nem találjuk azokat. Na persze, mindenek van bejáratott helye és ha oda is tennénk, akkor tudjuk hová kell nyúlni. Csakhogy ez így túl egyszerű lenne.

Kétgyermekes anyukaként málhás szamárként közlekedem, ezért a kezeim túlterheltek. Örülök, ha hazaérünk egy féléves babával és persze a kezemben lévő kulcs sokszor a zárban marad. Persze kívülről, hogy a rabló még ránk is zárhassa távozás után az ajtót. És ez még mindig a jobbik eset, mert van, hogy a kapuban hagyom, szintén kívülről. Igen ám, csakhogy így is távozunk otthonról. Egy nagy mázlim van, hogy jó a szomszédság és figyelnek rám, ránk. Volt már, hogy szóltak: a postaládába dobták a kulcsot. Természetesen, ha a hívás később érkezik, mint a felismerés, akkor pánikhangulatot teremtek magam körül és mindenki a kulcsomat keresi. A férjem ugyanezt teszi a tárcájával, autó kulcsával.

Hogy titeket ne kapjon el se az ijedtség, se az ideg, inkább gondolkodjatok! Próbáljatok meg ne azonnal a legrosszabb verzióra gondolni: elhagytátok, ellopták.

Higgadjatok le, vegyetek nagy levegőt, majd gondolkodjatok! Mikor volt utoljára a kezedben vagy legalábbis mikor láttad legutoljára?

Igen, sokat segít a felidézés. Vissza tudtok menni a gyökerekig és no lám, meglesz az, amit elveszettnek hittetek (vagy nem, de az egy másik történet).

Ha ti is olyan elfoglaltak, netán szórakozottak vagytok, akkor könnyen lehet, hogy a keresett tárgyat nem szabad ésszerű helyen keresni.

Erről eszembe is jut a saját balgaságom: több terméket vásároltam a boltba, majd hazaérve mindegyik a helyére került. Este szelni szerettem volna kenyeret, de nem találtam. Tisztán emlékeztem a momentumra, hogy vásároltam kenyeret, mert vacilláltam kettő között. Az is rémlett, hogy kifizettem és csak bízni tudtam abban, hogy nem hagytam a boltban. Kerestem a helyén, de a kenyértartóban csak egy liter tej volt. Sokkoló volt az élmény, mert nem tudtam, hogyan került oda. Majd bevillant, hogy ha a tej van a kenyér helyén, akkor lehet, hogy a kenyér meg a tej helyén? Kinyitottam a hűtőt és ott vigyorgott rám a cipó. Ebből az a következtetés, hogy ha nem találunk valamit, akkor valahová máshová tettük. Olyan szegleteket nézzünk meg az otthonunkban, ahová biztos nem raknánk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | Képek: Pixabay)