Már kimondott és egyáltalán nem ritka, hogy a boldogság helyett depresszió ül az anya hangulatára miután megszülte gyermekét. Ahelyett, hogy örömmámorban úszna, rá a letargia ül ki és megrontja a mindennapokat. És mi van akkor, ha ezt az egész, amúgy sem kellemes állapotot tovább rontja az, ahogy a saját gyermekkorára emlékszik vissza?

Nem mindenki születik tehetős családba, és ennél talán még rosszabb az a helyzet, ha az érzelmi része sincs rendben a gyermekkornak. Igen, vannak olyan gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy szeretettől, érintéstől mentesen. Az érzelmileg szegény környezet talán még elviselhetetlenebb, mint ha a pénztárca üres. Aztán vannak családok, ahol van szeretet, de azt a szülők nem megfelelően közvetítik csemetéik felé azért, mert ezt hozták otthonról, esetleg komoly gyermekkori (lelki)sérüléseket szenvedtek el.

Felnőve a gyerekek kétféle utat választhatnak, ha nem megfelelő családi környezetben nőttek fel: vagy pontosan a tapasztaltak ellenkezőjét fogják képviselni saját életükben és igyekeznek érzelmiekben megadni gyermeküknek azt, amit nem kaptak meg egykor. Ugyanakkor maradhatnak pontosan azon az úton is, amit a szülőktől tanult el. Ha azt választják, hogy az érzelmileg sivár gyermekkorát maga mögött szeretné tudni és csaját családjának szíve minden szeretetét megadja, akkor a gyerekek születése után sebek szakadhatnak fel.

Sebek, amelyekkel megtanult együtt élni és talán azt hitte, hogy azok már begyógyultak. A valóság ennél fájóbb. Csak a seb felszíne varasodott be, de befelé egyre mélyülő mindez, és a gyermekvállalással mintha újra szétnyílna és elevenné válna az. Bármennyire is az a szándék, hogy a saját gyermekét úgy szereti, ahogy őt sosem, komoly lelki teherviselés is kezdetét veheti. A szülőktől eredeztethető sebek ilyenkor újból kifakadnak.

Sokféle család van, így a nevelés és a keletkezett sebek mélysége és száma is nagyon eltérő lehet. Egy biztos, ha a gyerekkor nem volt a legideálisabb, azt gyermekeink születésével újra felidézhetik. Ez komoly megviselést jelent érzelmi síkon.

Az érzelmek jönnek és mennek, de azokat meg kell élnünk akkor is, ha jó és akkor is, ha rossz. Ha a szüléssel a gyermekkor rémségei jutnak valaki eszébe, azzal jobb szembenézni, mint újból eltemetni. Az ilyen negatívumokat ugyanis előnnyé lehet kovácsolni. Ha tudja, hogy az ő szülei mit rontottak el vele kapcsolatban, akkor azt is tudja, hogy saját gyermekével hogyan kell az ellenkezőjét, vagyis jól (jobban) nevelni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!