Jump to content

Egy sima és egy fordított? Nem mindegy a minta

2022. 09. 25. 19:00

Saját életünkből tudjuk, hogy a gyermekkor szerves része az életünknek. Sőt annak hatalmas szerepe van abban, hogy mit hozunk otthonról, milyen felnőtté válunk általa.

A szüleinktől kapjuk az életünket, ezentúl meghatározzák – még ha nem is tudatosan – kinézetünket, egyes adottságunkat és viselkedésükkel, habitusukkal formálnak, alakítanak minket. Nagyban függ tehát, hogy a gyerekek milyen közegben nevelkednek, mert mint egy bélyeg, belenő az életünkbe. A gyermeki mivoltunkból már tudatos személyiséggé érve arra nyílik lehetőségünk, hogy mindezt, amellyel rendelkezünk, magunk alakítsuk tovább. Vannak azonban olyan mélyen gyökerező minták, amelyeket akkor is alkalmazunk, ha arról nincs is tudomásunk.

Az én anyukám akaratlanul is a kishitűséggel „ajándékozott” meg. Nem hátráltatni akart, és nem is az volt a szándéka, hogy nehezebbé tegye az életemet. Egyszerűen ő maga sem hitt a saját képességeiben, tehetségében és ezt bizony bennem is fel lehetett fedezni. Később, fiatal felnőttként kezdtem rátalálni önmagamra, az utamra, amelyen egyre csak erősödtem, fejlődtem és már csak ritkán érem tettem magamban a kishitűséget. Ha mégis felbukkan, akkor van, aki rám szóljon, hogy nincs igazam. Tehát ezt is lehet örökölni, de dolgozni is képesek vagyunk magukban, magunkon.

Ugyanakkor, ha a szülői minta során azt láttuk, hogy nincs megfelelő kommunikáció, esetleg a nyitottság sem tartozott az erősségekhez, akkor mi mást is képviselhetnénk később? Nos, ha megfelelő társra találunk a párkapcsolatunkban, akkor bizony mégis lehetőség adódik arra, hogy megtanuljunk „új nyelven” kommunikálni. Ahol az érzelmek megélése és kimondása nem divat, ott annak kifejezése is nehézkes. Csak egy jó társ kell ahhoz, hogy kicsalogassa belőlünk azt, ami bennünk van, csak beragadt.

Nagyon sok gyerkőc él csonka családban. Az állandó veszekedés családon belül ugyanolyan gyötrő, mint ha a szétválás után, állandó bizonytalanságban felnőni. A válás és szakítás sosem szívderítő történés, de ha azt úgy alakítják a felek, hogy a gyerekek ebből minél kevesebbet érzékeljenek, a sérülés is minimalizálható. Márpedig szülőként ez a fő cél. Ha nem akarjuk, hogy a gyerekek állandó bizonytalanságot érzékeljenek és vigyenek tovább, akkor biztonságot szükséges képviselni a szülőknek együtt, de ha így nem megy, akkor külön-külön is.

A szexualitás tabu, de csak bizonyos mélységekben. Az intim együttlét lebonyolítása természetesen nem a gyerekek előtti jelenet. Ez teljesen egyértelmű, azonban, ha a csemeték sosem látják a szüleiket összeölelkezni, csókot váltani, azzal a távolságtartás, az érintésmentesség jegyében nevelkednek úgy, hogy már nincs is Covid.

A szüleink által képviselt minták beívódnak az életünkbe, de sok áll azon, hogy mennyire tudjuk ezt finomhangolni és persze pozitív módon.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | Képek: Pixabay)