Mindenki ismer olyan személyeket, akiket érdemesebb elkerülni nagy ívben, mert a velük való találkozás nem áll másból, mint a panaszáradatból. Ez pedig vagy lehúz még minket is, vagy feldühít, hogy miért nem tud egy ember másról is beszélni, mint arról, hogy ő mennyire szerencsétlen és boldogtalan.

Sok minden az örömünk forrása lehet és nagyon sok mindenhez egy fityingre sincs szükség. A pénzen vásárolt tárgyaktól sokan remélnek boldogságot és minimálisan, kis ideig tartható is ez az öröm, de a beteljesedés után megint marad az üresség. Aztán jön a következő cél, a küzdés és a megkaparintás. Ez így egy mókuskerék. Vagyis nem minden okoz maradandó boldogságot, amiért pénzt – akár nagyon sok pénzt – adunk ki.

Lehet, hogy klisének tűnik, de a boldogságot nem tárgyakban és nem pénzben mérjük, az bennünk van. Tény, hogyha túlságosan meggyötört az ember lelke, eltávolodhatunk annak felismerésétől, hogy mi a szép és mi a jó. Ilyenkor érdemes visszaemlékezni olyan örömteli pillanatokra, amelyek egykor annyira felvillanyoztak, amikor átélhettük életünk egyik meghatározó kalandját, élményét. Emlékezni nem ugyanaz, mint a valóságban megélni megint az örömöt, de ezzel legalább meggyőződhetünk arról, hogy képesek vagyunk örülni.

Észrevehetted már magadon, hogy ha szomorú emberek közegébe tévedsz és nem is tudnak eltávolodni a nehéz témától, akkor rád telepedhet olyan apátia, amelyet addig nem is éreztél, amíg meg nem „mérgeztek”. Bizony, ennyire képesek vagyunk egymásra hatni. Azaz a legnagyobb pénzügyi, magánéleti biztonságban és fizikai egészségünkben is lehetünk boldogtalanok, míg a szegénység nem feltétlen velejárója az örökös boldogtalanság.

Egy amerikai pszichológus pedig úgy gondolja, hogy a boldogságunkat az életkörülményeink, a szerelmi életünk csupán csak a boldogságunk 10%-át adják meg. nagyobb hangsúly van azon, hogy mit örököltünk. Azaz a genetikának komoly beleszólása van abba, hogy saját magunk hogyan hagyjuk érvényesülni magunkban és körülöttünk a jót. Ez adja a boldogság 50%-át, a fennmaradó 40 pedig attól függ, hogy döntéseinkkel hogyan terelgetjük az életünket. Tehát születhetett valaki gazdagságba, ha a szüleitől azt örökölte, hogy saját boldogsága útjába áll.

Ahhoz, hogy boldogok tudjunk lenni, nem nagy csodákra és gazdagságra kell várni és vágyni, hanem olyan nyitottan és befogadóan kell megélni a mindennapokat, hogy felfedezzük a körülöttünk lévő szépségeket. Akár egy séta lehet olyan felszabadító hatású, amely szabadságérzetet ad, mert feltölt a növények és úgy általában a természet ereje. Ugyanakkor saját boldogságunk útjába állunk, ha olyan megvalósítandó célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek elérhetetlenek. Az irreális elvárások falakat emelnek elénk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!