Az egyik ilyen közhely, hogy az idő mindent megold, begyógyít, meggyógyít. Mondták ezt nekem akkor, amikor elveszítettem az anyukámat. Olyan mérhetetlen fájdalom volt benne, hogy legszívesebben odaszóltam volna azoknak, akik azt mondták nagy komolyan… Majd az idő…!
12 év távlatából ma már tudom, hogy ezek az emberek valamit mondani szerettek volna nekem, valami biztatót. A rossz szándék vagy az okoskodás csírája sem volt bennük, engem mégis idegesített. És azt is tudom, hogy igazuk volt. Megtanultam ezzel a visszacsinálhatatlannal együtt élni.
Sokszor gondolkodom el azon, hogyan gyógyíthat az idő és miért tűnhetnek a rossz emlékek is szebbnek (ha nem is szépnek) vagy kevésbé fájónak?
Az idő abban segít
Hogy múlik és ahogy telnek az évek az emlékezetünk torzít. Kutatások arra mutattak rá, hogy az emlékezés aktív folyamat, azaz nem statikus és ennek eredményeképp folyamatosan változnak, alakulnak. Nemcsak az emlékek változnak, hanem a hozzájuk csatolt érzések, élmények is megváltozhatnak. Ennek köszönhetően a rossz élmények, emlékek felidézve jóval enyhébbé, szebbé válhatnak.
Az élet nagy tanítómester. Folyamatosan adja nekünk a feladatokat, a nehézségeket és mindig megoldjuk azokat valahogy. Mindezek tanítanak, fejlesztenek és ahogy növekszünk szellemileg, mentálisan és lelkileg is, úgy értékelhetjük át az egykor átélteket.
Az idő múlásával távolság keletkezik az egykor megtörtént esemény és az akkor megélt és jelenleg érzett érzelmekre. Ahogy telik az idő, úgy látunk rá az eseményekre reálisabban. Idővel sokkal objektívebben tudjuk az egykori történéseket értékelni. Sőt egészen más szemszögtől tudjuk azt kezelni és ez a perspektívaváltás lehetővé teszi, hogy az egészet lássuk összefüggéseivel együtt.
Ugyanakkor mindez történhet ez is, mert az egykori rossz emlék mélyen megrázott, padlóra küldött és az agy így igyekszik megvédeni minket. Az emlékek pozitív irányba való eltolása ugyanis megadja az egyén pozitív érzelmi életét.
Az érzelmeinket egyénenként máshogy éljük meg és máshogyan reagálunk a negatív és pozitív történésekre. Így az emlékek feldolgozása, felidézése is egyéni, amelyre ráadásul több tényező is hatással lehet.