Jump to content

SZOMORÚSÁG

2016. 05. 20. 19:00

Végső soron úgy gyászolhatjuk meg veszteségeinket, ha megadjuk magunkat érzéseinknek. Sokan sok mindent elveszítettünk már. Gyakran vettünk búcsút másoktól, sok változást éltünk át. Lehet, hogy legszívesebben visszafognánk a változások árját, nem azért, mert nem jók, hanem mert már oly sok változást és veszteséget értünk meg.

Előfordul, hogy a fájdalom és gyász közepette rövidlátóak leszünk, mint annak a törzsnek tagjai, akikről a Távol Afrikától című filmben mondták: „Ha börtönbe zárod őket, meghalnak.” „Miért?” „Mert nem tudják felfogni, hogy majd egyszer kiengedik őket. Azt hiszik, most már mindig így marad, ezért inkább meghalnak.”

A fájdalom elmúlik. Ha érzelmeinket átéljük és elengedjük, segítségükkel jobb helyre találunk, mint ahonnan elindultunk. Akkor gyógyulnak be a múlt sebei, és akkor indulhatunk el egy jobb jövő felé, ha vállaljuk érzelmeinket ahelyett, hogy tagadnánk vagy kicsinyítenénk. Átérzésükkel tudjuk elengedni őket.

Lehet, hogy fájni fog egy pillanatig, de túl rajta a béke és elfogadás vár. És elkezdődhet valami új.

******************************
Istenem, segíts, hogy teljesen átélhessem és lezárhassam, ha valaminek vége van az életemben, s így készen állhassak az új kezdetekre."

(Forrás: Forrás: Melody Beattie, 365 nap, 365 meditáció, Fotó:pixabay.com)