Ilyen értelemben minden ember kapcsolatban van egymással, összeköt minket leheletünk, és kötődünk Hozzá, aki először életet lehelt belénk. Egyszerre köt minket valami az emberiség családjának minden tagjához, így mind egymástól függünk.

Tetteinkkel – pozitívan vagy negatívan – hatással vagyunk egymásra. Abban az énközpontú korszakban, amit régen az „Én generációjának” neveztek, gyakran lehetett hallani, hogy az emberek ezt mondták: „Amíg nem ártok vele senkinek, addig senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.”

Sajnos bármit is teszünk, az mindig hat másokra is, nem létezik teljesen független cselekedet. A költő John Donne írta: „Senki sem sziget, senki sem egész önmagában, mindenki egy kontinens része, a földrész egy darabkája.”

Ezt szem előtt tartva olvasd el a következő két igét:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34).  „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!” (Róma 13:8). Ez azt jelenti, hogy ma kötelességed kifejezni szeretetedet valamilyen gyakorlati módon mások felé.