Tolsztoj vallási és erkölcsi világszemlélete nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem hosszú fejlődés, gondolkodás eredményeképpen született meg. Élete során felelősséget érzett a szegények és a kiszolgáltatottak iránt, már-már személyes bűntudat gyötörte az elesettek sorsáért.

Úgy gondolta a világot nem forradalom és erőszak árán lehet megváltani, az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük ezen felül szeretettel, illetve megértéssel lenniük a többi ember iránt. Úgy gondolta, ha az emberek megjavulnak, ez az egész világra pozitív hatással lesz, ezen fejlődés hatására a világ jobbá válik.

Szerinte nem Isten, hanem maga az erkölcsileg tiszta, temrészetközeli ember hozza el a fejlődést és teremt harmóniát a világban. Hitt a világ átalakíthatóságában, valamint egyike volt azoknak az embereknek,akik hittek abban, hogy a művészeti alkotásoknak az emberiség tulajdonában van a helyük. Az embernek fel kell ismernie céljait, vágyait, meg kell ismernie önmagát, amit eltervez,azt pedig végig kell vinni bármi áron. Azok az emberek, akiknek sikerül az önelemzés, képesek önmagukért felelni, választani a jó és rossz közül, elbukás és kudarc után újra talpraállni.Az ember mindig képes a megújulásra.

Tolsztoj élete során számos bölcs elméletét osztotta meg a világgal. Íme, 5 melyen érdemes elgondolkodni a mindennapok során.

1."Mindenki megakarja változtatni a világot, de senki nem akar megváltozni."

Örök érvényű igazság, az emberek ugyanis hajlamosak örökösen panaszkodni, elégedetlenkedni, kritizálni mindent és mindenkit, ami,aki körülveszi őket. Mindig a könnyebb út, ha másoktól várjuk a segítséget, a változást, ahelyett,hogy szemléletünkön változtatnánk, cselekednék egy jobb és boldogabb jövőért, legyen szó szűk vagy tágabb környezetünket érintő kérdésekről egyaránt.

2. „Nincs erősebb,mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek.”

Rengeteg türelem, tapasztalat, mérlegelés, megfontolás szükséges ahhoz, hogy megfelelően cselekdejünk, harmonikusan és békében éljünk. A türelem a kiegyensúlyozott élet egyik fő mozgatórugója. A másik pedig az idő, amiből sosincs elég. A legtöbb ember számtalanszor kerül életében „időhiányba”, gondoljuk csak végig hányszor hangzott el szánkból a, „biztos jobban sikerült volna, ha több időm lett volna” , vagy a „bárcsak több időm lenne...” kezdetű mondatok valamelyike. Az idő és a türelem kettőse a problémákra is gyógyírt nyújt.

3. „A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.”

Az ember hajlamos anyagiakban mérni a boldogságot. Sokan úgy vélik a siker, hírnév, elismertség, tökéletes kapcsolat, gazdagság a boldogság forrása. Ezek mind hozzájárulnak komfortérzetünkhöz, a mindennapi kényelmünkhöz, azonban a boldogság kulcsa önmagunkban rejlik.

Pozitív gondolataink, cselekedeteink, egy apró segítség, minden amit önmagunkért vagy másokért teszünk, mind a boldogsághoz vezetnek. A boldogság ugyanis nem kézzelfogható.

4. „Ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.”

A legnagyobb hiba, amit ember elkövethet, ha párját, családját vagy egy barátját saját képére szeretné formálni. Ha szeretünk valakit, a legfontosabb,hogy minden apró hibája ellenére is úgy fogadjuk el amilyen. Mindenekinek van véleménye, minden ember más és más. Pont ettől csodálatos egy kapcsolat, hiszen mindig tanulhatunk egymástól úgy, hogy közben saját énünket sem áldozzuk fel.

5. „Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell,hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az.”

Egész életünkben a boldogságot keressük, vegyük sorra melyek azok a dolgok, amik igazán boldoggá tesznek minket, keressünk célokat, kihívásokat, melyeknek megfelelhetünk, amit, ha elérünk euforikus állapotba hoznak minket, ezáltal fejlődhetünk, kiteljesedhetünk és elégedetten és boldogan élhetünk.