Honnan ered?
A Nemzetközi Nőnapot az 1857-es New Yorki-i női munkás sztrájk emlékére hozták létre, és 1977-től az ENSZ hivatalos ünnepnappá nyilvánította.
A sztrájkról…
Az amerikai munkásnők az egyenlő bérekért, a női jogokért, és a munkaidő csökkentésért szólaltak fel, hiszen évszázadokon keresztül a női nem elnyomás alatt élt. 1857. március 8-án megelégelték az egyenlőtlenséget és a textiliparban dolgozó munkás nők emberibb munkakörülményeket, magasabb béreket követeltek. A siker érdekében tüntetéseket és felvonulásokat szerveztek. 1866-ban a Nemzeti Munkásszövetség elfogadott egy határozatot a nők hivatásszerű munkavégzéséről, mely ledöntötte azt a sztereotípiát, miszerint egy nőnek otthon a helye.
A nők egyenjogúságáért évekig komoly harcok folytak, 1899-ben Clara Zetkin német szocialista politikus és nőjogi harcos, a nők és a gyermekek védelemezője, képviselője, felszólalt a nők egyenjogúságáért, a munkához való jogukért. A hosszas harcok, tüntetések, felszólalások, gyűlések, képviselői ülésezések, és tanácskozások, évekig tartottak azért, hogy a nőnknek mára (többé-kevésbé) ugyanolyan jogaik legyenek, mint a férfiaknak.
Az első hivatalos Nemzetközi Nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg, akkor még február 28-án. 1911-ben Ausztriában, Németországban és Dániában ez a dátum március 19-re esett. A végleges, ma is tartott dátum, 1917. március 8-hoz köthető, amikor orosz nők tüntettek „kenyérért és békéért”, tüntetés hatására megalakult a polgári kormány, lemondott II. Miklós cár. Az új kormány a nőknek is szavazójogot biztosított. Az ENSZ is ezt a dátumot nyilvánította a hivatalos ünnepnapnak. Magyarországon a Rákosi korszakban, a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Annak ellenére, hogy a teljes egyenjogúság biztosítása érdekében, volt számtalan megmozdulás, felvonulás, tüntetés, és szervezkedés, a mai napig vannak olyan országok, ahol a nők elnyomás alatt élnek. A statisztikák szerint, a magyarországi munkaerőpiacon is látványos különbségek vannak (az egyenlőség látszata ellenére), legfőképpen a férfi és női bérek között.
Az ünnep valódi mondanivalójával, hátterével sokan nincsenek tisztában. Ennek a napnak nem a kötelező virág-csokoládé ajándékozásról kellene szólni. Hálásnak kellene lenni azoknak a nőknek, akik, akár életük árán is , nem féltek felszólalni, kiállni önmagukért, bátran hangoztatták véleményüket, „követeléseiket”, hála nekik, sokkal élhetőbb lett a világ a nők számára. Az egyenlő bánásmódot szerte a világon biztosítani kellene mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül. Sajnos a mai napig vannak olyan kultúrák, országok, ahol a nők elnyomás alatt élnek, ahol nem számít a véleményük és jóval kevesebb joggal rendelkeznek, mint a férfiak.
Bár egy nap igen kevés, de legalább ilyenkor álljunk meg egy percre, és legyünk hálásak azoknak a nőknek, akik nélkül (annak ellenére, hogy minden embert megillet az egyenlő bánásdmód elve) most nem lehetnénk egyenjogú tagjai a társadalomnak.
