A közösségi oldalakat nem mindenki egyformán használja. Sőt van, aki egyáltalán mereven elzárkózik ettől. A másik oldalon azok állnak, akik egyfolytában elérhetők, és sűrű lapozzák át a történéseket, valamint saját maguk is akár naponta többször osztanak meg gondolatokat, fotókat. Mások ugyanúgy lehetnek folyton online üzemmódban, ám egyáltalán nem követik nyomon a történéseket, csupán azért érhetők el egyfolytában, hogy a számára fontos személyek rendelkezésére állhasson. A Facebook ugyanis egy kiváló előnnyel jár, amit a legtöbben ki is használnak, és ez a Messenger, amelyen keresztül írásban vagy szóban is tudunk egymással érintkezni.

Aki nem Facebook függő, szinte biztos, hogy végigpörgeti a saját adatlapját, hiszen felköszönthetünk ismerősöket szülinapján, néha kimondottan hasznos információra lelünk a közösségi oldalon, esetleg találunk egy motiváló idézetet, amellyel azonosulni tudunk, jót tesz a lelkünknek, mint ahogy egy különleges vagy vicces videó/fotó látványa felvidíthat. Egyszóval, használjuk a Facebookot. Jó esetben csak ennyire tölti ki az életünket, de jól tudjuk — akár saját tapasztalat alapján —, hogy mások mintha a közösségi oldalon élnének. Felkerül az adatlapjukra az egész életünk, mint valami kirakat. Megosztják friss képeiket, szinte naponta kerül fel új fotó saját magukról, arról, hogy hol jártak, mit láttak, mit ettek és hogy milyen érzelmi állapotban vannak.

A Facebook arra is lehetőséget ad, hogy tudassuk az ismerőseinkkel, merre járunk, hogyan érezzük magunkat, kivel vagyunk. Nincs is azzal nagy gond, ha távol lévő rokonokkal, barátokkal ezen a módon tartjuk a kapcsolatot addig, amíg élőben nem tudunk újból találkozni, de sokan nem erre használják a felületet. Az életükből annyira minden egyes apró mozzanatot megosztanak, hogy szint olyan érzésünk támad, mintha együtt élnénk az illetővel. A valóság pedig lehet az, hogy egyáltalán nem vagyunk még csak beszélő viszonyban sem, csak látásból ismerjük egymást és köszönünk a találkozásokkor. Mégis többet tudunk róla, mint kellene.

Tény, hogy a való világ mellett megvan a virtuális valóságunk is, de azt mi magunk alakítjuk.

Amíg van saját és normális valóságunk, addig nem akarunk beletartozni és csak a virtuális életben élni. Ránézünk, tudomásul vesszük, hogy van, egyes lehetőségeit kimondottan kedveljük, használjuk, de mindemellett a való világra koncentrálunk.

Talán te magad is tapasztaltál már olyat az ismerőseid körében, hogy sűrűn tudatja aktuális érzelmi állapotát a közösségi felületen. Mindegy, hogy szomorú vagy boldog, de csak ennyit oszt meg, és percek alatt kommentbombázás kezdődnek. Záporoznak a miértek, a faggatózások, mert az érzelmi állapot kifejezésén túl, semmilyen más információ nem áll a rendelkezésre. Van, aki így szeretne megerősítést, önbizalmat, gratulációt, sajnálatot kicsikarni akár idegen emberektől is. Ugye mennyire ismerős? Még inkább milyen idegesítő.

Azért van a közösségi oldal és azon azért regisztrálunk, hogy használjuk, de tőlünk függ, hogy mennyit láttatunk. Lehetőséged van arra, hogy ne kirakatként használd a virtuális világ erejét és ez csakis tőled függ.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!