Mindig arra biztatnak, hogy a múltat hagyjuk magunk mögött. Nem élhetünk és gondolkodhatunk abban, ami korábban volt, hiszen az idő telik. Természetesen hasznos tapasztalatokkal és tudással felvértezve indulhatunk neki a jövőnek, de a rosszat és a nehézséget ne cipeljünk magunkkal. Abból csak annyit vigyünk, amennyit hasznunkra tudunk fordítani. Nem azt jelenti, hogy sosem gondolhatunk egykori cselekvéseinkre, valaha az életünkben jelen lévő személyekre, de ne engedjük meg, hogy a múlt beszippantson. Legalábbis a rossznak ne adjunk teret, de a jóra szívesen gondolunk vissza.

Voltál már úgy, hogy elkalandoztál és nem a jövőn elmélkedtél, hanem egy bizonyos múltbéli esemény és annak szereplői jelentek meg előtted, amelyben neked is részed volt. Jó érzéssel tölt el az, hogy ezeket a képeket újra és újra felidézd magadban. Talán még mással is megosztod egykori élményedet. Milyen jól esik egy olyan zeneszámot meghallgatni, amely fiatalságunkat idézi, nem? Milyen romantikus és nosztalgikus megnézni azt a filmet, amelyet szerelmetek hajnalán a pároddal néztél meg először, igaz? Amikor olyan zenét hallunk meg, amelyhez valamilyen jó emlék kötődik, akkor a testhőmérsékletünk is megemelkedik.

A múltban volt olyan időszak, amikor a nosztalgiázást egyenesen betegségként kezelték, és a depresszióval egyenrangúként tartották számon. Ma már tudjuk, hogy a nosztalgiázásnak számos előnye van. Nem az, ha sajnáljuk, hogy valami nem sikerült és ebben az önsajnálatba beleragadunk, és nem is tudunk onnan kimászni. A nosztalgiázás sok jót adhat, hiszen a régi és kedves emlékeket igenis jó újból és újból felidézni. Az emlékek felidézése csökkentheti a stresszt. Az emlékeink között kutatva próbáljuk újra felidézni azt, amit gyermekként, vagy abban a pillanatban éreztünk. A légkört, a hangulatot, az illatokat, a személyek látványát és hangját. Mintha a múltban lennénk fél lábbal, miközben épp a jelent éljük. Varázsütésre megjelennek olyan személyek, akik már nincsenek az élők sorában. Szinte halljuk a hangjukat, érezzük az illatukat, visszatérhetünk olyan helyszínre, ahol már rég jártunk. Emlékszünk jelentéktelen apróságokra is, amely másnak nem fontos, bennünk valami miatt mégis megmaradt.

A nosztalgiázás amellett, hogy a stresszt és a szorongást is csökkenti, még a magányosságból is kirángathat. A nosztalgiázás leginkább szeretett személyek felidézéséhez köthető, így amikor visszaemlékszünk a múltra, akkor jó érzéssel tölt el, ha "látjuk" szeretteinket. A nosztalgiázás során nemcsak visszaemlékszünk az akkori eseményekre, de azokat elemezzük is. Tanulhatunk abból, és a jövőben felhasználhatjuk, így a múltidézés még reményt is jelenthet.

A múlt felidézése azonban nem mindig csak egyszemélyes, hanem sokszor egy beszélgetés során kanyarodunk vissza a közös emlékek felelevenítéséhez. A legjobb az, amikor többen adják össze az eseményt, mert mindenki más apró részletre emlékszik, más szemszögből közelítve meg a visszaidézés személyét, eseményét.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!