Jump to content

Az erőltetett optimizmus

2020. 05. 18. 19:00

Ki ne szeretne boldog lenni? Ez örök vágyunk, és ezért is küzdünk, de a sorsunk dramaturgiájába beletartoznak a nehézségek, tragédiák is.

A nehézségek jöhetnek olyan intenzitással, hogy kilátástalannak látjuk az életünket. Még ha látszólag rendben is van a magánéletünk, akkor is történhetnek váratlan események, amelyek megnehezítik a mindennapjainkat. Ilyenkor nagyon nehéz pozitívan látni bármit is. Az ügy komolyságától és személyiségünktől is függ, hogyan reagálunk a negatív történésekre, de még az optimista személyeket is elfoghatja a szorongás, a félelem. Pedig mindenhol azt hirdetik, hogy légy pozitív, légy optimista. A pozitív hozzáállás valóban kirángathat a mély gödörből is, csakhogy meg kell élni a mélységet is. Az ugyanúgy életünk része.

Vannak, akik hiába próbálják magukra erőltetni a pozitivizmust, az életükben mégsem mutatkozik meg a fejlődés. Ha az optimizmus nem belülről fakad, hanem csak az elvárásoknak próbálunk megfelelni, mert úgy helyes, ha az élet szebbik oldalát látjuk csak, az valójában egy önámítás. Az erőltetett optimizmus során ugyanis az érzelmeink és a gondolataink nincsenek összhangban. Megpróbáljuk kifelé mutatni, hogy a nehézségek ellenére is megmaradtunk jókedvünkben, azonban a gondolataink csak a nehézségek körül forognak.

Az életünk színes. Van, akinek több nehézség jut az életébe, de így is lehet találni abban szépséget. Szerencsés az, akinek arányaiban több boldogságot adott eddig az élete, de a szeretteink, barátaink elvesztését mindenki megtapasztalja. Aki csak az élet szépségeit tapasztalta meg jó sokáig, azt egy ilyen tragédia még inkább maga alá nyom. Az optimizmus ebben az esetben nem tud felszínre törni, csak idővel. Ha ilyen helyzetben próbálunk meg kifelé olyat mutatni, ami amúgy nem az igazi, természetes viselkedésünk, hozzáállásunk, és ezt nap, mint nap magunkra erőltetjük, abból csak a baj származik. Ez nem a valóságunk. Ez egy felvett, jókedvet hirdető, de belülről síró állapot, amely megfojt.

Nemcsak a boldogságot kell megélnünk. A veszteség, a bánat ugyanúgy az életünk része. Általuk fejlődünk, tanulunk, bármennyire fájdalmas tapasztalás is. Jogunk van megélni a bánatunkat is, éppúgy, mint ahogy létjogosultságunk a boldogság is.

Az azonban bizonyára a nehéz időszakokban is felemelhet, ha a kényes időszakban is igyekszünk olyat keresni magunk körül, ami örömöt okoz. Elég ahhoz a napsütés, a madarak hangja, a kutyánk közelsége, egy finom kávé, egy jó sorozat megnézése, egy izgalmas könyv olvasása. Bármi lehet az, amiben naponta meglelhetjük a szépséget és boldogságot. Ezek az apró kapaszkodók segíthetnek ki a mélyből.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)