A legfeltűnőbb a környezet számára, hogy ezeket a nem valós élményeket a beteg teljesen valósnak fogadja el, ha egyáltalán beszél róluk, akkor megpróbálja elfedni, bagatellizálni. Ő maga nem érzékeli azt sem, hogy a magatartása, viselkedése fokozatosan változik, szélsőséges hangulatingadozásai is lehetnek, vagy éppen ellenkezőleg, fásult közönybe süppedhet. Még kevésbé tudatosulnak a betegben a betegség úgynevezett negatív tünetei: érzelmi élete, késztetése elsivárosodik, érdeklődése csökken, döntéseiben, akaratában, motivációiban elbizonytalanodik, figyelme romlik. A tünetek egy része hasonlít a depresszió megnyilvánulásaihoz, nemegyszer a környezete annak is tulajdonítja azokat.

A testi betegségek általában jól érzékelhető, leírható, mérhető változásokat, panaszokat okoznak, amelyeknek tüneteit a beteg és a környezet is észlelheti. Amikor azonban - mint a szkizofréniánál - a lelki működés elemei betegednek meg, az észlelés, a gondolkodás, a hangulatok és érzelmek sérülnek, a fellépő érzékcsalódások, kóros gondolattartalmak és élmények jócskán meg is zavarják a szkizofréniában szenvedő személy valós állapotának észlelését és annak tudatosulását, hogy tünettel, tünetekkel áll szemben. A betegség ugyanis az ítéletalkotás folyamatát is súlyosan befolyásolhatja, tulajdonképpen a betegség belátásának hiánya maga is az egyik tünet, a gondolkodás zavarának jele.

A tünetek jelentős része a laikusok szemében nem is kelti a betegség gyanúját, így érthetőbb, hogy sem a betegek, sem a hozzátartozójuk sokáig nem érzi a veszélyt, így értékes idő vész el kezelés nélkül.

A kezeletlen esetekben a betegség előrehaladásával mind jobban elmosódik a valóságos és a kóros élmények, gondolattartalmak közti határ, így egyre kevesebb az esély arra, hogy a beteg a tüneteit megfelelően észlelje és értékelje. Nagy jelentősége van az időben történő felismerésnek, mivel a minél korábbi állapotban megkezdett kezelés esetén a betegek nagy részének jó esélye van rá, hogy legalább bizonyos mértékig megtanulja tüneteinek reális értékelését, azaz megfelelő betegségtudata alakuljon ki. Ez pedig a gyógyulásának egyik legalapvetőbb pillére, hiszen betegségtudat híján számos beteg visszautasítja a kezelést, szükségtelennek ítéli a gyógyszereket.

"A szkizofrénia talán legtragikusabb eleme az, hogy a zavar a betegeket életük legtevékenyebb szakaszában sújtja. Éppen ezért jó részük az életét, jövőjét, lehetőségeit kilátástalannak látja. Kitaszítottnak, megbélyegzettnek, a társadalom perifériájára sodródottnak érzik magukat. Nagy részüknél eluralkodhat a depresszió, a szorongás, az alvászavar. Éppen ezért a szkizofrén betegek rendkívül veszélyeztetettek az öngyilkosság szempontjából. A lehangoltság, a kilátástalanság elfedésének gyakori módja az alkohol- és droghasználat és az ezekre kialakuló függőség" - hívta fel a figyelmet a szkizofrén betegekre leselkedő veszélyekre dr. Sümegi András.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/hazipatika.com