S hogy miért engedtek neki az emberek? Azért, mert ők is hasonló „kínzókamrában” nőttek fel. Csak az adja meg magát az önkénynek, az adja a hatalmát egy diktátor kezébe, akik ezt szokták meg, akik ebben nőttek fel. Így érzik magukat otthon. Aki viszont sértetlen integritással éri meg a felnőttkort, képtelen meghajtani a fejét az önkény előtt.

Törj ki a diktatórikus felfogásból!

Ezért is fontos, hogy kiverekedd magad az eseteleges szülői csapdákból, és egy új mintát adj a gyermekeidnek. Kemény önismereti út ez, kátyúkkal, bukkanókkal. Fontos az önismereti munka, mert így fel lehet dolgozni a múltat, és mind az elődöket, mind az utódokat fel lehet így szabadítani. Általában abból a bántalmazott gyermekből lesz egészséges felnőtt, aki egy kis időre legalább megtapasztalta a szeretetet. Minél korábban, annál jobb. Ebbe tudnak ugyanis kapaszkodni, és így hihetnek benne, hogy egyszer minden jobb lesz.

Akik átengedik magukat a bántalmazásnak, a fizikai, és lelki megszégyenítésnek, teljes mértékben irracionálisan viselkednek. Pedig intelligensek, és kreatívak is lehetnek, mégis azt hiszik, hogy a másik fél így mutatja ki a szeretetét. S hogy miért? Mert ennyit tapasztalt az emberi kapcsolatokról, a dühöngő apát, nagyapát, aki kritizált, verekedett. Nem áll ellent, eszébe sem jut, mert nem hisz a szabadságban.

„Ahol a szeretet uralkodik, ott nincs hatalomvágy, és ahol a hatalomé az elsőbbség, ott nyoma sincs a szeretetnek.”

Dönts szabadon az életedről!

(Forrás: origo.hu / Fotó:www.huffingtonpost.co.uk)