Merüljünk el együtt a nosztalgiázás édes örömeibe! Képzeletbeli utazásunk során megjelenhet a készülő karácsonyi ételek illata, a csillogó selyempapírba öltöztetett szaloncukrokkal, és az édesen mosolygó mézeskalács-figurákkal karöltve. Ugye milyen jó volt egy kiadós hógolyózás, hóemberépítés után az otthon hívogató melege felé venni az utunkat? A ropogós hóban tett nagy esti séták, illetve a közös családi beszélgetések mind-mind részei ennek az idilli képnek. Eszünkbe jut-e a nagyi csillogó szeme, amikor gyermekkoráról, csínytevéseiről mesélt? Mindig olyankor kacagott a legnagyobbakat. A várakozás, a csodavárás öröme betöltötte a levegőt, miközben Jézus születésére emlékeztünk. Milyen jó volt körülállni a karácsonyfát, miután együtt díszítettük fel, s milyen boldogság volt azt az egy-két szerény ajándékot magunkhoz ölelni! Együtt volt a család, és ez volt minden.

Ismét a jelenben vagyunk. Ti hogy készültetek az idei karácsonyra? Feltételezem, hogy vannak már jó néhányan, akik időre beszereztek minden ajándékot a fa alá, és a legnagyobb lelki nyugalommal tekintettek az év legcsillogóbb s egyben legnagyobb ünnepe felé. Minden dicséretem az övék, de úgy hiszem, ők vannak kevesebben. A többség elveszik a rohanás, a kapkodás, a végső hajsza útvesztőjében, nem beszélve azon törekvésekről, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, s a lakás is csillogjon-villogjon. De higgyétek el, mindez nem is olyan fontos. Vagyis nem a legfontosabb. Hogyan is mondta Antoine de Saint-Exupéry közismert művében? „Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.” Már hallom is, ahogyan egyesek felháborodva mondják: Akkor most az ajándékok, a finom étel, a tisztaság mellőzendő dolgok? Nem fontosak? De igen, viszont csak oly módon, mint például a hab a tortán. Ami igazán fontos az ünnepekben, az a szeretet összetartó ereje. A többi csak ráadás, megszépítheti az ünnepet.

Már megkezdtük a visszaszámlálást a szeretet ünnepéig, a karácsonyig. Bár hozzáteszem, nem mindig helyénvaló az érzelmeket keretek közé szorítani. Még a karácsony keretébe sem, ugyanis a szeretet nem ismer határokat. Mégis tanácsos így év vége közeledtével egy kicsit jobban egymásra figyelni, hiszen a nagy szabadságolások és iskolai szünetek folytán sokkal több időnk van egymásra. Töltsünk el együtt annyi időt, amennyit lehetséges, és próbáljuk becsempészni az ünnepek hangulatát hétköznapjainkba is. Merjünk mesélni, merjünk álmodni, mert a mese nemcsak gyermekeink arcára varázsol mosolyt, hanem bennünket is elröpít a mindennapok valóságából.

(Forrás:Giczei Beáta / Fotó:www.vaog.net)