A köszönetnyilvánítás nagyon fontos dolog! Sokan eljutnak odáig, hogy meg szeretnének dicsérni valakit, (vagy épp ők szeretnének dicséretet kapni) vagy meg szeretnének valakinek köszönni valamit, de mégsem teszik. Vajon miért nem tesszük, és miért nem kérjük másoktól, ha szükségünk van rá? Merthogy égetően szükségünk van rá, az biztos.

Vannak olyanok, akik azért szenvednek bizonyos függőségüktől, mert a szüleiktől sosem kaptak bátorítást dicséret, csodálat, vagy köszönet formájában. Ami még szomorúbb, hogy a szülők nem is tudták, hogy a gyermeknek erre szüksége volna.

Te megköszönöd a feleségednek, hogy elvégzi a házimunkát? Megköszönöd a férjednek, hogy ő a kenyérkereső? Vagy a gyermekeidnek, hogy besegítenek a házimunkában? A dicséretnek mindig őszintének kell lennie.

S hogy miért nem kérjük a dicséretet, a köszönetet? Mert gyengeségnek véljük kimondani. Elárulnánk vele, hogy bizonytalanok vagyunk, és hogy szükségünk van a másik segítségére. S ha elképzeljük, hogy megkérjük, azt véljük (tévesen), hogy a másik ellenünk fordíthatja ezt az információt, elhanyagolhat minket, vagyis az ellenség színeiben látjuk. EZ hiba, hiszen meg is adhatja, amire igazán szükségünk van, csak kérnünk kell.

Valld be, mennyi és milyen dicséretre van szükséged. Mit szeretnél hallani? Mit szeretne a szeretted hallani? Mire van szüksége? A békét az egy fedél alatt élők közt kell elérni először.

(Forrás: Laura Trice / Fotó:howitworksdaily.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!